EGÉSZSÉGET, BOLDOGSÁGOT ÉS MINDENBŐL ELEGENDŐT KÍVÁNOK AZ ÚJ ESZTENDŐRE! :) 

Csupa-csupa

A Karácsonyi lélekmelegítő óta egyfolytában ezt dúdolom. Köszönhető ez két nagyszerű művészembernek, Szél Ancsának és Sztaniszlav Lacinak. Igazi, meghitt hangulatot varázsoltak és az ember lelke megtelt örömmel és megnyugvással. :) :) :)

kis karácsonyi szürreál

A véget érni nem akaró ködös napok után tegnap végre kisütött a nap. Izgultam is miatta, mert azért egy szabadtéri rendezvényt meghatároz az időjárás. Ahogy jöttem-mentem arra lettem figyelmes, hogy a lemenő nap a sötét felhőkkel valami egészen szürreális fényekkel borítják be a várat. Csak pár percig tartott az egész. Ilyen volt:

Életvonat

Szállást keres

Szállást keres a szent család,

de senki sincs, ki helyet ád,

nincsen, aki befogadja 

ki égnek s földnek az ura.

Az idő is későre jár,

a madár is fészkére száll.

Csak a Szent Szűz jár hiába

Betlehemnek városába.

Legalább ti jó emberek,

fogadjátok e kisdedet!

Házatokba boldogság száll,

Ha betér az égi Király.

Ne sírj tovább Szűz Mária

ne menjetek ma máshova!

Szállásunkat mi megosztjuk,

kis Jézuskát befogadjuk.

Adjon Isten jó éjszakát.

Küldje hozzánk őrangyalát.

Terjessze ránk szent áldását.

Köszöntsük a Szűz Máriát!

Köszöntsük a Szűz Máriát,

Vele együtt az ő szent fiát!

Jézus, Mária szent neve,

Legyen nekünk örömünkre!

Íme, feltünt a fényes nap,

Fölkel-e még nekünk holnap?

Míg számadásom nem egész,

Nem vagyok még az útra kész.

"csak a mások mosolygása"

"Minden öröm örömöm. 

Énnekem ne jusson semmi. 
Csak a mások mosolygása. 
Minden öröm örömöm."

/Sík Sándor: Az örömről/

Hosszú, nyűgös, szürreális, fázós nap volt a mai. Készülődés a december 25-i rendezvényre, délután iskolai karácsony a templomban és az iskola udvarán. Sok-sok apró kellemetlenséggel, ami tulajdonképpen nem kellet volna, hogy felbosszantson...de mégis. Időnként ahogy tehettem kattintgattam is, és most visszanézve a képeket nem gondoltam volna, hogy ez a kép lesz a kedvencem. Azt hiszem, van mit tanulnom Feri atyától. Főleg, hogy alkalmazzam azt, hogy a nem olyan kellemes helyzetekből is hogyan hozzam ki a legjobbat. Szeretem a derűjét. Szerencsésnek tudhatja magát kis falunk, hogy köztünk "él".

Ripoff Raskolnikov - Most múlik pontosan

Pilinszky János
A mélypont ünnepélye

Az ólak véres melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?

Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindíg akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörü arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

Ki tud
nyugodt szívvel belesimúlni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?

kezdjetek...

Volt már, de ma ez...

Körhinta

de az aztán...

Ma reggel kissé zaklatottan ébredtem, mert nem sikerült "kidolgoznom" magamból az elmúlt napok apró kis bosszúságait. Minden ember más és hiába próbálom megérteni, hatással van rám. Pedig tudom, hogy annyit kellene tennem, hogy kézbe veszem, körbenézem és elengedem.
Fekete István gondolatok jutnak az eszembe. (mostanában elég gyakran) ...hátha segít. 

Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert. De az aztán Ember legyen!

Az értelem, a tudás és a lélek a miénk. Az Istentől kaptuk. Örökbe. De még ezekkel is azt teszünk, amit akarunk. Csak egyszer be kell számolni róluk..., hogy mit csináltunk velük.

Én nem szeretem az erejükben dölyföseket, mert tudom, egyszer úgyis elesett és szomorú lesz mindenki. A kemény tekintet: alázatos és révedező lesz, a parancsoló hang: lágy és kérő. Az ököl: kinyújtott, reszkető tenyér.

Az emberi társadalomban apró érdekekért vajmi gyakran föláldozzák jótevőiket azok, akik a cserbenhagyott jóságából éltek.

"Sirens" (Official Music Video) - Pearl Jam

A vörös hegedű

Az egyik kedvenc filmem! :) :) 

A második vasárnap angyala 

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra. 

lehetne százszor is rosszabb... :/

Ho ho ho hóóó

" Ha szereted, tudod, hogy csak kívül gyenge, belül mégis erős, és csak kívül gyáva - belül bátor.

Te vagy az egyedüli, aki megmondhatja neki, ha önmagához méltatlanul él, mert a szeretet: jogosítvány az őszinteséghez. Ha szeret - jól figyelj! - meg is hallgat.

Lehet, hogy dühbe gurul, persze, kikel magából és üvölt, de előbb-utóbb meghallgat. Ha nem hallgat meg, nem is szeret igazán, és akkor minden hiába.

Nevelni csak a szeretet képes, és tudja is, hogyan kell."

/Müller Péter/

szétestem :(

Ma elvesztettem valamit, mert szétszórt voltam... egész egy órahosszáig a teljes kétségbeesés állapotában léteztem. Meglett. Nem győzök elég hálás lenni érte...és igen, nagy lecke volt!!!

 

Tóth Krisztina

Elveszett tárgyak írnoka

          Boldizsár Ildikónak

Régen kezdődött: az egyik kavics hiányzott,
még napnyugtakor is azt keresték.
Bóklásztak, átfésülték az út szélét, az árkot,
leültek, arcukat a kezükbe temették.

Később egy gyűrű feküdt a porban ugyanitt.
Nem is figyelsz rám. Milyen kár, hogy elmész.
A nő felállt, zsebébe nyúlt, hosszan nézte az ujjait.
Valahányszor szeret, valami mindig elvész.

Ősszel egy aranyszálas kendő rohadt itt.
Alapoztak, traktor jött elkotorni a limlomot.
Mi ez. Bicikli. A váz még jó lesz, ne hagyd itt.
Fönt egy poszáta fészke furcsán csillogott.

A Zsuzsi baba sapkája sose lett meg,
pedig az egész óvoda azt kereste.
Akkor már utca volt, drótkerítés meg kertek,
a szél átvitte a szomszéd üres telekre.

Aludj, csinálunk majd másikat, ne félj.
Kezdhetek mindent átszámolni holnap,
mondta éjjel, és dühöset fújt a szél,
mondta az ég a nyüzsgő csillagoknak.

Jaj, az a sok gomb. Zsebkendő, egy halom.
Szerető ágyában gyöngyös fülbevaló: a francba.
Meglett később, amikor porszívóztak szombaton,
de a párja belegurult a csapba.

Folyton a kapkodás, a keresgélés, hogy hol van:
én emlékezzek mindnek a helyére?
Mikor alhatok úgy, hogy ne soroljam
a nevüket? Mikor alhatok végre?!

Tessék a föld: tele fénylő kupakkal.
Nézem a homokban a süllyedő kislapátot,
egy konok üstökös halad behúzott nyakkal:
félálomban egy röntgenképen ások.

Vagy a kifordult esernyő a szemetesben,
mint a mosdó alatt az élettelen kaszáspók.
És mennyi kesztyű! Hol van a párja, ide tettem!
Nyugi, mindennek megkerül majd, ha már volt...

A szél majd megtalálja és visszahozza egyszer,
ott lesz a padon, ott lesz a járdaszélen,
kiveti majd a föld, van, aki semmit nem felejt el,
kiveti majd a víz. Aludj, meglesz, ígérem.

Nógrádi Gábor: KÉT SZONETT - elmondja: Szegvári Menyhért

Rakovszky Zsuzsa: December

Birtokba venni miért kívánjam

e meddő és sötét időt? E nyirkos és

villanyfények között imbolygó délutánban

kinek érzékei ne sejtenék meg az év

legmélyebb pontját – a várakozás idejét,

az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen

tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át.

Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten

mezítelen villanyégők világolnak a ködben,

melynek sem centrumát, sem szilárd

partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra csavartan

égnek. Miért akarjam

lángba borítani e homályos téli órát,

az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem

vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem elragadtatását

a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten

az ellenállás nélküli közegben

elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett,

ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek

lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog

lépni a mi időnkbe, majd a sötéten

áradó, vízszagú szélben

érez először önmagára. Most

nincs tárgya még a vágynak. Várakozz…

Vajdahunyad vára - november 27.

"A lét csak egy karcolás"

Egy szó: kötél. Képek, emlékek, melyek az elmúlt két napban megjelentek.

Kötél 1.
Tegnap este színházban voltunk és a Rómeó és Júlia musicelt néztük meg a sulisokkal. A két szerelmes végzete egy kötélen teljesül be. Első gondolatom az volt, hogy elég morbid megvalósítással éltek a darabban. Idegesített.

Kötél 2.
Fotóbarlang, Ambrits Tamás kiváló fotója az Álomfirkák sorozatban. Egy kötél. Cím nélkül. Feszültség, félelem.
 http://www.photo4u.hu/photopost/showphoto.php?photo=37234&title=c-c3-adm-n-c3-a9lk-c3-bcl&cat=521

Kötél 3.
Újabb fotó ugrik be, Eöri Szabó Zsolt megrázó sorozata A cella  Szakácsi Sándor (Villon) Csengey Dénes monodrámájában (Pesti Magyar Színház). Torok összeszorul, sírás fojtogat, elementáris erővel árad belőle a halálra készülő ember minden érzése. 
http://www.eoriszabo.hu/regi/cella/index.html

Kötél 4. 
A legborzalmasabb amit ember átélhet. Látni a párod édesapját amint ott lóg a kötélen. Huszonegyévesen, döbbenet, zavarodottság, fájdalom, mit tegyek... és a "hogy mondjam el érzés"

Sokat gondolkodtam azóta is, hogy mi az a pont, ahonnan nincs visszaút. Nem hiszem, hogy szeretnék választ találni.

Babits Mihály 1883. november 26

A vetkőző lelkek



Vladimir Kush

Vetkőzni vágy lelkünk, mert tenger az ég most és part a világ.
Eleven és veszteg állnak és reszketnek a százkezü fák.
Ezer remegő ujj, remegő sötét ujj kapkodja szelid
kívánkozással az ellengő szeleknek úszó selymeit.
Még e selymek közt, e remegő sok ujj közt uszik, foszlik, száll
végső pár szavad, mint egy utolsó fátyol, amit ledobtál.
S most lelked oly pőrén csapódik lelkemhez, mint a néhai
táncos orgiákon, ha kihúnytak már a fáklyák lángjai,
de a tánc tovább folyt, s a heverő vendég bőrét hirtelen
sima comb surolta a pajzán sötétben forrón, meztelen.
Óh, mit ér a hús únt mezitelensége! mily semmi a test!
Jobb szerelem, szégyellt lelkünk tilosáról vetni le a mezt.
Nézd, a Nap fáklyái kihúnytak, homályban a nagy Orgia,
csüggedez a fáradt vendég - be jó lelked érintése ma!
Szomjasan remegnek gondolataink, mint ezerujju fák,
ezer remegő ujj - s nyilt tenger a Semmi - vak part a Világ.
Úgy állunk a parton, mint halálra jegyzett boldog szeretők
meztelen és veszteg állnak és reszketnek a tenger előtt.

hangok és dal

Két napja ezzel a dallal kelek és fekszem, mert most ez esik jól a lelkemnek. Többféle változatban is meghallgattam, de azt hiszem ez a legjobb, amiben az eredeti előadó Yusuf (Cat Stevens) és Ronan Keating együtt énekel. No és persze a videó is remek! 

ma reggel...

Füst Milán

Őszi sötétség

I. 

NYILAS-HAVA 

Ősz van, korán sötétül és künn esik. 

Vénül az idő s könnyei szakállára peregnek. 

Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg, 

S csak ködös hajnalidőbe' derül, mikor rohanó, 

Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan 

Fekszik a lélek ilyenkor s boldog. Jószivü szellem, 

Idegen szellem közeleg s tengerzöld 

Szőlőfürtöt tart bús arca elé. 

Zöld, hideg almákat hoz s ő is eszik. 

Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek. 

Ó mily boldogság is esős időkbe' aludni! 

Zúghat a szél most távol temetőknek 

Nedves sirjai közt és távoli erdők 

Bővizü, hüs csurgója bugyogva patakzik. 

S ballag a kormos dombon a vándor s bús lelkében az őszi 

Bánat kútja bugyoghat halkan s szüntelenül, 

S búvik a gőzölgő szakadék tar bokrai közt 

Sok zöldszemü vadmacska s néhány veres ordas... 

S hol gyors felhőt aranyoz szűz, hajnali fény, 

Karcsú, égi leány zöld fátylat vont szép, lángoló arca elé: 

Lenge e hölgy és átlátszó, mint üvegkehely sárga bora 

S mint szőlőfürt, oly áttetsző, szép, édes mellegyümölcse!... 

...Jaj nekem! Hogy Perzsiába megyek, avagy másüvé, messzi vidékre 

S reggel elhagyom ezt a gonosz, kegyetlen várost, ahol annyit szenvedék: 

Ilyet álmodtam e ködös, őszi éjszakán... De jaj halaványan, 

Sírván jön elém lelkemnek alázata újból... 

S mint gyenge koró, amelyre leszállt az éjszaka baglya, 

Gyenge a bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik... 

Laár András és Zenekara - Próba + interjú

Ady Endre: A fiam bölcsőjénél - elmondja: Szegvári Menyhért

Egy gyönyörűséget vettem észre az egyik közösségi oldalon.
 Isteni színész és rendező! Szegvári Menyhért. Nagyon szeretem. :)

Erzsébet



A szárnyas oltárkép a mélykúti
Szent Erzsébet templomban található
 /1962/. Prokop Péter /1919 - 2003/ pap,
 festőművész ajándéka.

Tamás István

Árpád házi Szent Erzsébet

Valahol messze fenn, egy hatalmas várban,

élt szerényen Szent Erzsébet Türingiában.

Akár mindenütt szerte a nagyvilágban,

szegénység volt az úr, de hittek a csodában.
 

Erzsébet a Szent, imáiban kérlelte istent,

ha irgalmas és kegyes a szegényen segítsen.

Ételt, italt adjon a földi halandónak,

a síró gyermeknek a mezőn dolgozóknak.

Kiürült már régen a padlás és a kamra,

nem jutott már sok, csak egyetlen falatka.

Erzsébet imái felszálltak az égig,

repültek az úrhoz a tejúton végig.

-Hallgasd meg uram égi fohászomat,

ne hagyd a néped, hogy elsorvadjanak!

Fáradtan nyitotta ki könnyeltelt szemét,

amit látott csoda volt, mindennél többet ért.

Megtelt a kosár, a patak hallal volt tele,

a kemencékben kenyér, s volt a háznak teje.

A vár ura a rokon, nem vette jó néven,

Erzsébet jóságát, mert segít a szegényen.
 

Kérdőre vonta hát, mi van a kosárban,

-mutasd csak gyorsan? - mondta a hálátlan.

A királylány elpirult, virág van csak nálam,

a halottaknak viszem, hogy emléküket áldjam.
 

S ahogyan a kosár fedelét felnyitja,

Száz szál piros rózsa nevet a gonoszra.

Elrestellte magát, a vén kelekótya,

kezével legyintett, menj - siess a dolgodra.
 

Csodatörtént! ? mert a jó isten akarta,

a szegénynek élelem a halottnak rózsa!

A regélők szerint e csoda megesett,

az esetről ki így, ki úgy emlékezett! 

Források: http://caritasmelykut.shp.hu/hpc/web.php=caritasmelykut&o=szentirasi_mottoink_38uM

                 http://krisztin009.mindenkilapja.hu/html/19378705/render/tamas-istvan-leg-szebb-versei 

Egy este Salgótarjánban

Brüll Adél

Brüll Adél jutott ma reggel készülődés közben az eszembe. Fogalmam sincs, hogy miért, de ha már így esett egy kicsit utánaolvastam. Igen rég volt már amikor Adyt tanultam és azt hiszem a verseken kívül igazán nem is érdekelt akkor az ő sorsa. Sok lenne ide bemásolni ki is volt és hogyan is élt, de az alábbi két linken érdekes dolgokat lehet megtudni.

http://www.alexandrakonyveshaz.hu/index.php?mod=konyvjelzo&id=471

http://www.librarius.hu/koenyvajanlo/457-szerkeszt/2157-nyary-krisztian-igy-szerettek-k-magyar-irodalmi-szerelmeskoenyv

Végül Ady Endre két kevéssé ismert Léda verse.

A LÉDA SZÍVE

Boszorkák dobáltak meg

A bús csodáknak ligetében.

Én nem féltem. Én sohse féltem.

De a szeretőm elszaladt.

Szép szeretőm: az ifjú Mosoly.

*

Sírtak s nevettek a boszorkák.

Köd volt és a gyászos, vak éjben,

A bús csodáknak ligetében

Zuhogva hulltak a szivek

S én elfödtem az arcomat.

*

Sziveket dobtak a boszorkák.

Én nem féltem. Én sohse féltem.

A bús csodáknak ligetében

Állottam búsan, egyedül.

A ködből hulltak a szivek,

Csúnya, kicsiny, kemény szivek.

*

Egyszerre szétszálltak a boszorkák,

Könnyesen, csöndben és fehéren,

A bús csodáknak ligetében,

Egy asszony jött fényben felém

S én ráemeltem arcomat.

*

Szemembe nézett s szivéért nyúlt,

Az arcomon még most is érzem:

A bús csodáknak ligetében

Arcomhoz vágta a szivét,

Meleg, beteg, szegény szivét.

A VÁR FEHÉR ASSZONYA

A lelkem ódon, babonás vár,

Mohos, gőgös és elhagyott.

(A két szemem, ugye, milyen nagy?

És nem ragyog és nem ragyog.)

Konganak az elhagyott termek,

A bús falakról rámered

Két nagy, sötét ablak a völgyre.

(Ugye, milyen fáradt szemek?)

Örökös itt a lélekjárás,

A kripta-illat és a köd,

Árnyak suhognak a sötétben

S elátkozott had nyöszörög.

(Csak néha, titkos éji órán

Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)

A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.