Bródy 70!

Isten éltesse sokáig az örök Tinit!!!

Ne kérdezd, merre visz az út,

A válasz biztonságot úgysem nyújt,

Nem tudja senki, hogy hová érkezel,

Magadtól indulj egyszer el!

Magadtól indulj egyszer el!

Ne kérdezd, honnan fúj a szél,

Figyeld meg jól, miről beszél,

S ha érted már az összegyűjtött hangokat,

 Találd meg köztük önmagad! 
Találd meg köztük önmagad! 

Ne kérdezd, hol kel fel a Nap,

Gondold, hogy ott, ahol te vagy,

És hogyha úgy érzed, hogy elborult az ég,

 A szíved őrizze a fényt! 
 A szíved őrizze a fényt! 

Ne kérdezd, hány napod van még,

Nyugodj meg, lesz még épp elég.

De addig is, míg egyszer minden véget ér,

 Magadhoz hűséges legyél!
 Magadhoz hűséges legyél!

Bródy János A szavak

A szavak furcsa teremtmények, ezt tudja jól minden gyerek.


Kicsúsznak a szájunkon, és fegyelmezetlenek.

Hiába bízunk rájuk nagyon fontos üzenetet,

Elrejtik az igazságot, és mást jelentenek.



Csak nézz rám, egy szót se szólj, én így is megértelek.

Ha van valami, ami nem hazudik, az leginkább a szemed.



A szavak néha szövetkeznek, hogy félrevezessenek,

Szépen hangzó mondatokban vonulnak ellened.

Félve, kimondott félszavakból van, aki ért, és van, aki nem,

De elmondani nagyon nehéz, mit nem ért meg senki sem.



A gondolat, míg önmagába zárul, sajnos nincs jelen,

Szavak nélkül nem működik a mindenható értelem.

De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul,

A lényeg sokszor bennük marad kimondhatatlanul.