2010. február 4., csütörtök
NAGY LÁSZLÓ
Havon delelő szivárvány
Részlet
Ó, havas erdő némasága,
szél se járja,
oly igen árva,
csak egy magányos
vörösbegy szálldos
ágról-ágra.
Pereg a hópor,
gyenge reptü
szárnyatolla
két pici seprü
takarít, csak takarít,
söpri az éhség csillagait,
piros kis őrült,
bűvöl-bájol,
hideg vesszőkön,
akár a szívem
jajgatva táncol,
szép napot vár,
végtelenségig
fehéredve
ámul a tél, a halál:
micsoda madár,
micsoda madár!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
oooolyan szééééééép 8)
VálaszTörlésKedves Kekbagoly! Most kerult a kezembe Nagy Laszlo e verse, s hozza ez a kep. Ki a szerzoje?
VálaszTörlésKedves Névtelen! :)
VálaszTörlésSajnos nem tudom, és már arra sem emlékszem, hogyan bukkantam rá. Most bánt is, hogy akkor nem kutattam utána a forrásnak. :(( Remélem, nem lesz belőle probléma mert azt sajnálnám nagyon, hiszen a vers és a kép tökéletes összhangot alkot.
Üdv
Évi