2010. február 4., csütörtök




NAGY LÁSZLÓ

Havon delelő szivárvány

Részlet

Ó, havas erdő némasága,

szél se járja,

oly igen árva,

csak egy magányos

vörösbegy szálldos

ágról-ágra.

Pereg a hópor,

gyenge reptü

szárnyatolla

két pici seprü

takarít, csak takarít,

söpri az éhség csillagait,

piros kis őrült,

bűvöl-bájol,

hideg vesszőkön,

akár a szívem

jajgatva táncol,

szép napot vár,

végtelenségig

fehéredve

ámul a tél, a halál:

micsoda madár,

micsoda madár!

3 megjegyzés:

  1. oooolyan szééééééép 8)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kekbagoly! Most kerult a kezembe Nagy Laszlo e verse, s hozza ez a kep. Ki a szerzoje?

    VálaszTörlés
  3. Kedves Névtelen! :)
    Sajnos nem tudom, és már arra sem emlékszem, hogyan bukkantam rá. Most bánt is, hogy akkor nem kutattam utána a forrásnak. :(( Remélem, nem lesz belőle probléma mert azt sajnálnám nagyon, hiszen a vers és a kép tökéletes összhangot alkot.
    Üdv
    Évi

    VálaszTörlés