Celsus könyvtára

Faludy György
Az epheszoszi könyvtár

A homlokzat még áll. A rétek zöldje

bebújt az ablakok meg a boltívek
közé. De az emberméretre készült

remek márványfal százszor több, mint díszlet:
a könyvtár benne él még. A kiszáradt

szökőkút a gyomok közt újra árad;
tollseprős szolga jár, porol s egy vénség

Szápphót másolja négy hete magának.
A lépcső nem nekifutásra készült,

de hogy kényelmes, széles fokait
ülésre használják és megbeszéljék

az istenek s az ember dolgait.
Az oszlopok közt kék árnyék, fűzöld nap.

A kapuőr, másként Kerberosz testvér
egy szépfiú khlámisza s fehér melle

között lopott könyvtekercset keresgél.
A kapubolt alatt a nevesebb

könyvtárosok pihentek szarkofágban.
Csontjaikat szétszórták a barbárok,

a márványból vályúkat készítettek,
bandáik a könyvekből tüzet raktak

és ürücombot pirítottak rajta,
vagy foglyaik kezét-lábát pörkölték.

A fal még áll. Nem sokáig. A márvány
pusztul, szemcsékre hull, vajjá kenődik,

mert a benzin mérge beleszívódott,
meg a gyárfüst. A rablógyilkosokra

megérkeztek az öngyilkos utódok.


(Konstantinápoly, 1965)