Vajdahunyad vára - november 27.

"A lét csak egy karcolás"

Egy szó: kötél. Képek, emlékek, melyek az elmúlt két napban megjelentek.

Kötél 1.
Tegnap este színházban voltunk és a Rómeó és Júlia musicelt néztük meg a sulisokkal. A két szerelmes végzete egy kötélen teljesül be. Első gondolatom az volt, hogy elég morbid megvalósítással éltek a darabban. Idegesített.

Kötél 2.
Fotóbarlang, Ambrits Tamás kiváló fotója az Álomfirkák sorozatban. Egy kötél. Cím nélkül. Feszültség, félelem.
 http://www.photo4u.hu/photopost/showphoto.php?photo=37234&title=c-c3-adm-n-c3-a9lk-c3-bcl&cat=521

Kötél 3.
Újabb fotó ugrik be, Eöri Szabó Zsolt megrázó sorozata A cella  Szakácsi Sándor (Villon) Csengey Dénes monodrámájában (Pesti Magyar Színház). Torok összeszorul, sírás fojtogat, elementáris erővel árad belőle a halálra készülő ember minden érzése. 
http://www.eoriszabo.hu/regi/cella/index.html

Kötél 4. 
A legborzalmasabb amit ember átélhet. Látni a párod édesapját amint ott lóg a kötélen. Huszonegyévesen, döbbenet, zavarodottság, fájdalom, mit tegyek... és a "hogy mondjam el érzés"

Sokat gondolkodtam azóta is, hogy mi az a pont, ahonnan nincs visszaút. Nem hiszem, hogy szeretnék választ találni.

Babits Mihály 1883. november 26

A vetkőző lelkek



Vladimir Kush

Vetkőzni vágy lelkünk, mert tenger az ég most és part a világ.
Eleven és veszteg állnak és reszketnek a százkezü fák.
Ezer remegő ujj, remegő sötét ujj kapkodja szelid
kívánkozással az ellengő szeleknek úszó selymeit.
Még e selymek közt, e remegő sok ujj közt uszik, foszlik, száll
végső pár szavad, mint egy utolsó fátyol, amit ledobtál.
S most lelked oly pőrén csapódik lelkemhez, mint a néhai
táncos orgiákon, ha kihúnytak már a fáklyák lángjai,
de a tánc tovább folyt, s a heverő vendég bőrét hirtelen
sima comb surolta a pajzán sötétben forrón, meztelen.
Óh, mit ér a hús únt mezitelensége! mily semmi a test!
Jobb szerelem, szégyellt lelkünk tilosáról vetni le a mezt.
Nézd, a Nap fáklyái kihúnytak, homályban a nagy Orgia,
csüggedez a fáradt vendég - be jó lelked érintése ma!
Szomjasan remegnek gondolataink, mint ezerujju fák,
ezer remegő ujj - s nyilt tenger a Semmi - vak part a Világ.
Úgy állunk a parton, mint halálra jegyzett boldog szeretők
meztelen és veszteg állnak és reszketnek a tenger előtt.

hangok és dal

Két napja ezzel a dallal kelek és fekszem, mert most ez esik jól a lelkemnek. Többféle változatban is meghallgattam, de azt hiszem ez a legjobb, amiben az eredeti előadó Yusuf (Cat Stevens) és Ronan Keating együtt énekel. No és persze a videó is remek! 

ma reggel...

Füst Milán

Őszi sötétség

I. 

NYILAS-HAVA 

Ősz van, korán sötétül és künn esik. 

Vénül az idő s könnyei szakállára peregnek. 

Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg, 

S csak ködös hajnalidőbe' derül, mikor rohanó, 

Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan 

Fekszik a lélek ilyenkor s boldog. Jószivü szellem, 

Idegen szellem közeleg s tengerzöld 

Szőlőfürtöt tart bús arca elé. 

Zöld, hideg almákat hoz s ő is eszik. 

Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek. 

Ó mily boldogság is esős időkbe' aludni! 

Zúghat a szél most távol temetőknek 

Nedves sirjai közt és távoli erdők 

Bővizü, hüs csurgója bugyogva patakzik. 

S ballag a kormos dombon a vándor s bús lelkében az őszi 

Bánat kútja bugyoghat halkan s szüntelenül, 

S búvik a gőzölgő szakadék tar bokrai közt 

Sok zöldszemü vadmacska s néhány veres ordas... 

S hol gyors felhőt aranyoz szűz, hajnali fény, 

Karcsú, égi leány zöld fátylat vont szép, lángoló arca elé: 

Lenge e hölgy és átlátszó, mint üvegkehely sárga bora 

S mint szőlőfürt, oly áttetsző, szép, édes mellegyümölcse!... 

...Jaj nekem! Hogy Perzsiába megyek, avagy másüvé, messzi vidékre 

S reggel elhagyom ezt a gonosz, kegyetlen várost, ahol annyit szenvedék: 

Ilyet álmodtam e ködös, őszi éjszakán... De jaj halaványan, 

Sírván jön elém lelkemnek alázata újból... 

S mint gyenge koró, amelyre leszállt az éjszaka baglya, 

Gyenge a bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik... 

Laár András és Zenekara - Próba + interjú

Ady Endre: A fiam bölcsőjénél - elmondja: Szegvári Menyhért

Egy gyönyörűséget vettem észre az egyik közösségi oldalon.
 Isteni színész és rendező! Szegvári Menyhért. Nagyon szeretem. :)

Erzsébet



A szárnyas oltárkép a mélykúti
Szent Erzsébet templomban található
 /1962/. Prokop Péter /1919 - 2003/ pap,
 festőművész ajándéka.

Tamás István

Árpád házi Szent Erzsébet

Valahol messze fenn, egy hatalmas várban,

élt szerényen Szent Erzsébet Türingiában.

Akár mindenütt szerte a nagyvilágban,

szegénység volt az úr, de hittek a csodában.
 

Erzsébet a Szent, imáiban kérlelte istent,

ha irgalmas és kegyes a szegényen segítsen.

Ételt, italt adjon a földi halandónak,

a síró gyermeknek a mezőn dolgozóknak.

Kiürült már régen a padlás és a kamra,

nem jutott már sok, csak egyetlen falatka.

Erzsébet imái felszálltak az égig,

repültek az úrhoz a tejúton végig.

-Hallgasd meg uram égi fohászomat,

ne hagyd a néped, hogy elsorvadjanak!

Fáradtan nyitotta ki könnyeltelt szemét,

amit látott csoda volt, mindennél többet ért.

Megtelt a kosár, a patak hallal volt tele,

a kemencékben kenyér, s volt a háznak teje.

A vár ura a rokon, nem vette jó néven,

Erzsébet jóságát, mert segít a szegényen.
 

Kérdőre vonta hát, mi van a kosárban,

-mutasd csak gyorsan? - mondta a hálátlan.

A királylány elpirult, virág van csak nálam,

a halottaknak viszem, hogy emléküket áldjam.
 

S ahogyan a kosár fedelét felnyitja,

Száz szál piros rózsa nevet a gonoszra.

Elrestellte magát, a vén kelekótya,

kezével legyintett, menj - siess a dolgodra.
 

Csodatörtént! ? mert a jó isten akarta,

a szegénynek élelem a halottnak rózsa!

A regélők szerint e csoda megesett,

az esetről ki így, ki úgy emlékezett! 

Források: http://caritasmelykut.shp.hu/hpc/web.php=caritasmelykut&o=szentirasi_mottoink_38uM

                 http://krisztin009.mindenkilapja.hu/html/19378705/render/tamas-istvan-leg-szebb-versei 

Egy este Salgótarjánban

Brüll Adél

Brüll Adél jutott ma reggel készülődés közben az eszembe. Fogalmam sincs, hogy miért, de ha már így esett egy kicsit utánaolvastam. Igen rég volt már amikor Adyt tanultam és azt hiszem a verseken kívül igazán nem is érdekelt akkor az ő sorsa. Sok lenne ide bemásolni ki is volt és hogyan is élt, de az alábbi két linken érdekes dolgokat lehet megtudni.

http://www.alexandrakonyveshaz.hu/index.php?mod=konyvjelzo&id=471

http://www.librarius.hu/koenyvajanlo/457-szerkeszt/2157-nyary-krisztian-igy-szerettek-k-magyar-irodalmi-szerelmeskoenyv

Végül Ady Endre két kevéssé ismert Léda verse.

A LÉDA SZÍVE

Boszorkák dobáltak meg

A bús csodáknak ligetében.

Én nem féltem. Én sohse féltem.

De a szeretőm elszaladt.

Szép szeretőm: az ifjú Mosoly.

*

Sírtak s nevettek a boszorkák.

Köd volt és a gyászos, vak éjben,

A bús csodáknak ligetében

Zuhogva hulltak a szivek

S én elfödtem az arcomat.

*

Sziveket dobtak a boszorkák.

Én nem féltem. Én sohse féltem.

A bús csodáknak ligetében

Állottam búsan, egyedül.

A ködből hulltak a szivek,

Csúnya, kicsiny, kemény szivek.

*

Egyszerre szétszálltak a boszorkák,

Könnyesen, csöndben és fehéren,

A bús csodáknak ligetében,

Egy asszony jött fényben felém

S én ráemeltem arcomat.

*

Szemembe nézett s szivéért nyúlt,

Az arcomon még most is érzem:

A bús csodáknak ligetében

Arcomhoz vágta a szivét,

Meleg, beteg, szegény szivét.

A VÁR FEHÉR ASSZONYA

A lelkem ódon, babonás vár,

Mohos, gőgös és elhagyott.

(A két szemem, ugye, milyen nagy?

És nem ragyog és nem ragyog.)

Konganak az elhagyott termek,

A bús falakról rámered

Két nagy, sötét ablak a völgyre.

(Ugye, milyen fáradt szemek?)

Örökös itt a lélekjárás,

A kripta-illat és a köd,

Árnyak suhognak a sötétben

S elátkozott had nyöszörög.

(Csak néha, titkos éji órán

Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)

A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.

:( ... :)

Berzsián, a költő szakított az emberiséggel. No én meg szakítottam a bennem élő Terézanyával...hmmm vagyis ez így nem igaz, de az biztos, hogy átértékelődött bennem, hogy kinek mikor és mi módon segítek. Az elhatározás még reggel született meg bennem, több napos vajúdás után. Nem volt könnyű, de egészen megkönnyebbültem. Rá kellett jönnöm, hogy bizony segíteni is csak annak lehet, aki azt szeretné...és ne akarjam megmenteni. A  sok-sok energiát pedig használjam  jobb dolgokra. Persze ez most nem jelenti azt, hogy nem segítek, mert annak aki hozzám fordul ezután is a legjobb tudásom szerint teszem. Szeretettel. :)

Skyrim - Lindsey Stirling & Peter Hollens

Öröm :)

Ahogy öregszünk, és egyre világosabban látjuk az emberi boldogság korlátait, úgy ébredünk rá arra, hogy az egyetlen valóságos, tartós öröm az életben az, ha másoknak örömöt szerzünk.

/Pelham Grenville Wodehouse/

Maria Jose Montiel -Solo un pianto- Medea Cherubini

Egy csodálatos HANG! :)

Idő! te bontogasd ki ezt, nem én;

Ez a bog nékem szerfelett kemény.

/W. Shakespeare/

Vladimir Kush

Matrix of love

Márai Sándor: A szeretetről

Ennek is most van itt az ideje...

“Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.
 Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet szuverén.”

Oasis - Wonderwall - Official Video

Ma reggeli kattintgatásom eredménye. :)

A ZENE HATALMA

Amikor Ven citerázott, a madarak körülrepkedték, s a halak kiugráltak a vízből. Elhagyta otthonát és Sziang mesterhez szegődött. Három hosszú éven át tartotta kezében a hangszert, anélkül hogy egyetlen dalt is játszott volna. Sziang mester azt mondta:

- Menj most már haza.

Ven félretette a citerát és felsóhajtott:

- Nem az a baj, hogy nem tudok a húrokkal bánni, nem mintha nem jutnának eszembe a dallamok. Az, ami bennem él, nem a húrokon múlik, az, ami bennem él, nem a hangokon múlik. Ameddig nem éltem szívem mélyében, hogyan mondhatnám ki azt, ami benne van. Ezért nem merem a kezemet megmozdítani, ezért nem merem a húrokat megérinteni.

Kis idő múltával ismét Sziang mester elé lépett. A mester azt kérdezte:

- Nos, mi van a citerával?

Ven felelt:

- Most megtörtént. Kérlek, hallgasd meg játékomat.

Ezután tavasszal a Sang-húrt pengette, a nyolcadik fuvolahanggal kísérve. Ilyenkor egyszerű hűvös szél támadt, füvek és fák virágba borultak. Ősszel a második fuvolahang kíséretében a Csin-húrt pengette. Szelíden áramlott ilyenkor a langyos levegő, növények és fák teljes díszben pompáztak ott. Aztán a tizenegyedik fuvolahang kíséretében a Jü-húrt pengette. Most jött a zúzmara és a hó, és befagytak a tavak. Jégdarabok úsztak a folyamon. Aztán a Csi-húrt pengette és hozzá az ötödik fuvolahangot. Most a nap melege szúrós forró lett és a kemény jég egyszerre összeomlott. De végül a Kung-húrt pengette együtt a másik négy húrral, és játszi szellők zizegtek. Az égen szerencsét hozó felhő úsztak, édes harmat csepegett, és zúgtak a források.

Lie-Ce

Fotó: Baggins

Ágnes: Áhitat....a lélek aljából

Mosonyi Alíz: Felejtők Boltja

A Felejtők Boltjába benyit egy vevő, és azt mondja:
-Kérném, én már mindent elfelejtettem. -
A boltos erre felcsap egy nagy könyvet:
- Jusson eszébe mindenestül, azt akarja? Eleje, közepe, vége?
-Ebből is, abból is egy kicsikét - mondja a vevő-
-Nem cukorka az élet - csapja be a könyvet erre a boltos.
-Meg én se vagyok cukorkás.

Vivaldi - Ősz / Cakó Ferenc

Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.

/Fekete István/