Valahol félúton

Fotó: Baggins

Október… ködös, párás hajnalok és az ember lánya valami fura melankolikus állapotba kerül. Elgondolkodik az elmúláson és számvetést készít. Sok-sok jó és ugyanannyi rossz…mert ugye az egyensúly meg kell legyen.

Nézem ezt a képet és gyerekkori emlékérzések törnek elő. Fájdalmasak, amiket jó mélyre temettem. Persze szükségem volt rájuk, mert ma nem az lennék, aki vagyok. Húz az érzés bele a képbe… és ott állok a nagy pusztaságban magammal. Indulj, találd meg az utadat. Végtelen, homályba vesző mező, valami időn kívüli állapot. A fák pedig csendben hívogatnak, erre gyere… Tízezer lépés? Legyen…!