Nem vagyok magamnál, nem is értem, meg nem is nagyon tudom felfogni, hogy elmentél. Tudtam, hogy beteg vagy, de meg sem fordult a fejemben, hogy nem győzhetsz.
Amit mindig is csodáltam benned az az, ahogy szeretted az életet és megélted. Azon kevesek közé tartoztál akik mindig megnevettettek. No és bármit kértem tőled segítettél és tudtam, hogy nem hagysz cserben. Hiányozni fogsz nagyon, de ígérem, hogy minden egyes rendezvényen gondolok Rád! Nagyon remélem, hogy ott fenn van egy jó kis égi borozó és elszórakoztatsz mindenkit az anekdotáiddal.
"Mert mi fontos? Az élet. Más semmi, csak az az egy." :( Hálás vagyok, hogy ismerhettelek!
Nyugodj békében!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése