Nem volt valami jó a tegnapi napom, kutya fáradt is vagyok már így korán reggel. Persze volt egy-két jó dolog is, mint az alábbi kis szösszenet:
Ülök a számítógép előtt, dolgozok. A legszebb helyen kis falunkban, a várral szemközti könyvtárban. Ahogy felnézek a vár öregtornyának kilátóját látom. Nem tudom mi van ma, de már a második párt látom akik ott fenn megfeledkezve a külvilágról ölelkeznek és csókolják egymást. Az első egy fiatal pár volt, a kislány szépen kiült a párkányra és a fiú úgy ölelte át. Aztán körbe ugrándoztak mint a fiatal csikók és eltűntek. Utána egy idősebb emberpárra lettem figyelmes, akik legalább tíz percig élvezték a gyönyörű őszi napsütésben a "világ tetején" egymás társaságát. Szép látvány volt ez így és elgondolkodtató...ha ezek a kövek mesélni tudnának... az 1400-as évektől mennyi örömet és bánatot láthattak...
no és ez... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése