Szívzuhogás, menetelés szikrázó napsütésben tüskés virágok között, majd bolyongás holdsütötte tájon... és torokszorító...torokszorító...torokszorító. A vége katarzis és könnyek, mely hálásörömteli.
Drága Gyöngyi! Köszönöm a köteteket és az élményt!
Ez a fotó jutott eszembe olvasás közben:
 |
| Fotó: Baggins |
Ígérem megtartom a jó szokásomat, annál is inkább mivel lelkemből szólnak!! :)
Csák Gyöngyi
HAIKUK A BARÁTSÁGRÓL
Jóslat
Barátom kérges
tenyerére emel a
pillangós mese
Holnap
Tükörképét az
égnek ringatja tenger
pillantásodat.
Folyamat
Szétáznak bennünk
lassan a versek s vérré
válnak a szavak.
Csoda
Forgat a múltban s
jövőben, mióta meg-
talált az örvény.
Parnasszus
Ölében visz a
hegyre. Nem bírja el a
papír súlyodat.
Sziromhoz
Maradsz a rózsa
hagyatéka. Hajtogatja
a becéző kéz.
Után
Megöltek tán az
útkereszteződések?
Kérdezte halkan.
Sóhaj
Takaréklángon
égni nem tudtam nem is
akarok Uram.
Emlékező
Aurája volt.
Gyakran emlékszem tisztán
csengő nevedre.
Belép
Kezében a vér-
adó rózsa, amely fel-
élte a kertet
Zápor
Elered.
Mintha
a jelenések könnye,
szomjas földre hull.
Égbolt
Szivárvány után
lebegő kék: festi az
eget encián.
Ómen
Valami készül,
jelzi érzékeny bőrünk
allergiája
Kölcsön
Minden szót
én érdemlek, mely
tebenned lakik.
Szobrászhoz
Milyen finoman
csiszolnak túlérzékeny
mozdulataid!
Jövőkép
Új memória-
játékok a hosszú ki-
hagyások után
Áthallások
Hallgatag meleg.
Lelkek közé ékelt az
Isten. Híd vagyunk.
Barátunk
Bicegve jár-kel
a nélkülünk időben.
Vigyáz a múltra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése