A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi művész! Mentül igazibb művész, antul sikerültebben. Legsikerültebben az a művész, aki azt a szép-rezgést úgy tudja formába önteni, hogy aki az alkotását nézi, vagy hallja, vagy olvassa, csak azt a szép-rezgést érzi, amelyet a művész érzett, mikor a műve fogant, mikor a művet alkotta, és befejezte.
/Ida regénye 208-209. oldal/
A hétvégén részt veszünk a csapattal a Gárdonyi Irodalmi fesztivál programjában az egri várban. Gárdonyi emlékév van és ugyan már kezd a csapból is ez folyni, de most valahogy nem bánom. Szeretem. Csak így egyszerűen. Mint minden gyerek az Egri csillagokon nőttem fel, de a nagy kedvenc a Láthatatlan ember, az Isten rabjai, az Ida regénye... és még felsorolni is sok lenne!
(hmmm... és nagyapámra emlékeztet... :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése