A barát pontosan figyel arra, ami engem bensőleg megindít. Bensőmre figyel, hogy felfedezze életem alapdallamát, hogy érzékelje, hol és hogyan rezdül és csendül meg életem. És ha ezt a dallamot elfelejtettem volna, mert a hétköznapok kihívásai miatt eltávolodtam magamtól, akkor a barát újra eljátssza nekem. Újra érintkezésbe hoz saját magammal, igazi énemmel. Visszatükrözi, aki vagyok.
/Anselm Grün/
Barát. Szent szó nekem, mert abból csak egy van. Mármint az igaziból. Nem is nagyon szeretem használni csak azok vonatkozásában akik igen közel állnak hozzám. Ehhez egy kezemnek a fele is elég. Mindenki mást gondol erről a szóról és magáról a tartalmáról is. Fárasztó amikor magyarázkodnom kell emiatt, és szomorú amikor nem tudják elfogadni, hogy én így gondolom.
Szeretet van persze és annak is vannak szintjei. Az pedig, hogy ki hol helyezkedik el ezen a skálán...
Hálás vagyok a barátomért és azokért akik szó nélkül érzik lelkem rezdüléseit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése