Szebbet, jobbat!!!! :)

BÉKÉS, BOLDOG, EGÉSZSÉGES, SIKERES ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Csík & Ferenczi & Rackajam - Lassan elfogynak az ünnepek

Óhuta...a mindenem...

Pilinszky János

Milyen felemás

Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelműen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.

...ajándék, amelyre nem is számítottam...de az egyik legszebb!!! :)

Áldott, boldog karácsonyt kívánok Kedveseim!!!

X-Faktor Hungary Finálé - A nagy párbaj dal - Takács Nikolas 2010.12.19.

Vannak emberek, akik közel állnak hozzám. Nem tudom megmagyarázni miért, egyszerűen csak így van. Ő is közéjük tartozik! Kívánom neki, hogy maradjon meg Embernek! :)

álomfirkák

...a másik fotós mániám...Ambrits Tamás...nagyon szeretem a képeit...az Álomfirkák sorozat pedig a kedvencem. Nézzétek meg! :)

http://www.photo4u.hu/photopost/showphoto.php?photo=30736&title=k-c3-ads-c3-a9rt-c3-a9s&cat=502

http://galeria.ambrits.hu/

Mosonyi Alíz
Fényes Fotográfus Boltja

A Fényes Fotográfus alszik egész nap, a boltja be van zárva. Éjjel fölkel, kinyitja az ajtót, Cicc! cicc!, jöhetnek fotográfiára! Besurrannak a rozoga kóbor macskák, bemásznak a kéményen át, leülnek szépen, várják, hogy a Fényes Fotográfus lefényképezze őket. Itt nem verekszenek, karmolásszák, tépik egymást, nem is nyávognak, csak ülnek nyugodtan, míg sorra nem kerülnek, míg rájuk nem néz a Fényes Fotográfus, Cicc! cicc!, az ujjával csettint, nagy fényesség, és már kész is a fotográfia. Nincs a Fényes Fotográfusnak fényképezőgépe, semmiféle masina nem kell neki, ő csak így fényképez, Cicc! cicc!, és gyönyörűek a képek, fénylik a macskák bajusza, fénylik a bundájuk, szikrázik a szemük, vihetik emlékbe a szép, fényes képeket.

most ez a kedvenc képem :)

Fotó: Kovács Tamás

theme forrest gump

Őszintén szólva én jobban félek attól, hogy szegényebb leszek lelkileg, ha valamit nem próbálok ki, mint attól, hogy mi lesz, ha kipróbálom? Engem jobban zavar, hogy korlátot állítok magamnak, mint az, hogy az újdonságban benne van a kudarc lehetősége. Ha nem próbálom ki, soha nem fogom tudni, hogy képes vagyok-e rá, vagy sem.
Marie Clarance

...nagyon sokat kell még tanulnom... :(((((((

Kép: Krizsó Réka - logó

A fejlődéshez két dolog kell: fáradhatatlan kitartás, és az a készség, hogy olyasmit is el tudjunk vetni, amibe pedig sok időt és munkát fektettünk be.
Albert Einstein


A kitartás, pajtás, ami előre visz,
de tudjuk, csak az halad, aki a lépésben hisz.
Sub Bass Monster


Áldott, aki előre néz.
Szellő szemedbe fütyörész,
Forró a föld, piros a menny:
Előre menj!
Sík Sándor

Senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy szeressen

- senkit, hogy ne szeressen.

Senki baján nem segíthetünk, ha képtelen a szeretetre.

(Tatiosz)

Komáromi János
égi sátor

sátrában az égi fénynek
meghallottam sorsomat
azt suttogta égi lélek:
Te teremted Önmagad!
Tőled függ a rossz és a jó
Te vagy vádló, Te vagy bíró

szó értelmét lelkem fogta
egész világ visszhangozta
Én vagyok ki megítélhet
csak én aki döntést hozhat
Én vagyok aki megválthat
csak én aki megátkozhat

égi sátor szerte foszlott
hallom most is a visszhangot
azóta bolyongok egyre
le a völgybe, fel a hegyre...

november rain

november, vár

:) ...ahogy a múlt héten láttam... :)

...egy gyöngyszem... :))

Cseh Tamás
A jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
Útra a jobbik részem
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen

Félre se néztem, annyi volt
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itt hagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
És én utána néztem
Jól van hát, menjen, tűnjön el
Az én jobbik részem

Először úgy tűnt, semmi sem
Változott azzal, hogy hirtelen
Fogta magát a hűtelen
S útra vált belőlem a jobbik részem
Az én jobbik részem

Azóta járom nélküle
A végtelen világot
S valahogy mindent nélküle
Más színben látok

Hosszasan nyújtózik minden út
Valahogy nincsen semmi úgy
Minden szó mástól eltanult
Mióta útra vált a jobbik részem

Győzni sincs kedvem nélküle
Énekelni sincsen
Szórakozottan szórom el
Sok nagy régi kincsem

Talán egy nő volt, tán gyerek
Aki belőlem elveszett
Elvitte minden kedvemet
Magával hűtlen, ringyó jobbik részem
Az én jobbik részem

Arcomba vág, úgy ébredek
A fény az izzadt ágyban
Ténfergek, csavargok nélküle
Tán erre vártam

Mit se kell már itt féltenem
Tán erre vártam, ez jó nekem
Kicsusszant belőlem hirtelen
A kígyó-hűtlen, kígyó jobbik részem
Az én jobbik részem

Keshedt, vigyorgó arc tekint
Rám a rossz tükörből
Tompák a szagok, máz a szín
És a csend csörömpöl

Félre se néztem, annyi volt
Elment belőlem, itt hagyott
Magával vitte, nincs titok
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem

Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok
Én már nem leszek másik
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig

Azért van csak, mert itt hagyott
Mit is mondhatnék, nincs titok
Magával vitte itt hagyott
Valaki útra vált a jobbik részem

Az én jobbik részem

hutai ősz

A hétvégén otthon voltam és sétáltam egy nagyot. :) Ezeket a képeket Parádóhután készítettem...nekem a világ közepe! :)

emlékezés

Komáromi János

emlékezés

hová tűnik pillangó szárnyak verdesése?
a napsugárfényű ragyogás?
oly könnyen semmivé lesz
mint néhány szívdobbanás

épp csak megcsillan az élet
még meg sem találtuk nyugalmunk
a testnek már búcsút int a lélek
az elmúlás árnyéka sötétlik rajtunk

kísért a csend
vigyázza még a hangodat
magányába zár a szoba
láttatja még az arcodat

érintésed is itt van még
őrizem a kezemen
könny cseppek gyász-harmata
emlékező szememen

...a kincs... :)

Két ember attól fogva számít igazi barátnak,
amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet!

Gentry, Dave Tyson

A barátságban az a jó, hogy amit az egyik gondol, szívesen gondolja a másik is.

Kálnai Adél

Mi a barátság egyáltalán, ha nem az, hogy osztozunk egymás őrültségeiben?

Marc Lévy

Mert minden érték, amit az életben találhatunk, azokból a kapcsolatokból fakad, amiket a körülöttünk lévőkkel alakítunk ki. Mert nincs semmi olyan anyagi dolog, ami felérhetne a szeretet és a barátság megfoghatatlan kincsével.

Robert Anthony Salvatore

- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?

- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.

A.A. Milne

Pilinszky / I./

Egy lírikus naplójából
(Új Ember 1972. július 2.)

Szemben a közhittel, a lusta ember nemcsak az, aki átalussza az időt vagy ölbe tett kézzel üldögél. A restségnek létezik egy sokkalta megtévesztőbb és kifinomultabb formája. Az a fajta sürgés-forgás, lázas tevés-vevés, ami a valódi cselekvés megkerülése. Némi "filozófiával" azt mondhatnám, hogy ezer tetszetős tévedés se pótol egyetlen igaz gondolatot se súlyban, se erényben.

A pontos, igaz cselekvés az, amelyik számba veszi és mérlegeli a "pálya" minden nehézségét, és a "véletlenek" esetleges szélfúvását éppúgy, mint a föladat "bemérhető" részét, persze nehéz, s nemegyszer kevésbé látványos a vaksi "szorgoskodásnál". A közvélemény könnyen ítél a látszat után, s az izzadtságot legtöbbször a koncentrált figyelem elébe helyezi. Pedig ez a csúsztatás melegágya ennek a fajta kritikai lustaságnak és előítéletnek, mely melegágya a burkolt restségnek, belső tunyaságnak, s csupán képmutató változata a hétalvásra ítélt mesebeli semmittevésnek. Ahogy a félelem és élhetetlenség a betegségbe, úgy menekül nemegyszer a belső restség az aktivitásba, a minőség megkerülésével a középszerűség tevékeny gyakorlatába.

A valódi cselekvés mindig minőségi, a mennyisége - ha nem is elhanyagolható - alárendelt szerepet játszik. Ezért olyan nehéz: bizonyos értelemben úttörés, mindig szűzföld meghódítása, mindig a "gyémánt szívébe" tör.

Valóban jót cselekedni éppoly nehéz, mint valóban jót tenni. A jótett ugyanis nem jótékonykodás. A felebarát bajának nem tüneti ápolgatása-kezelgetése. s főként nem tulajdon lelkiismeretünk megnyugtatására szolgál. Az ilyen "jótett" nem jótett. Igazi jótett egyedül az, ami valóban segít is a másikon. Ehhez azonban erő kell, figyelem, a másik bűnének és nyomorának teljes és maradéktalan átélése. Szembenézés az elviselhetetlennel. Szembenézés a kibírhatatlannal. A bevallhatatlanul súlyos nyomorúsággal. Szembenézés - és azonosulás vele..

(...)

A fentebb leírt két "alaptétel nem kevésbé áll a "művészi cselekvésre". Itt is érvényes, hogy a való lépést semmi se pótolja.(...) Ezer közepes verssor nem ér fel egyetlen telitalálattal. Mi több: bőség, valódi bőség is csak ebből a valódi forrásból fakadhat; az egyetlen, igaz, tiszta forrásból.

(...)

Ebben a fölismerésben azonban egy másik is bennefoglaltatik. Az, hogy a "telitalálat" nem sürgés-forgásunk gyümölcse, hanem minden odaadó figyelmünk ellenére: kegyelem. Ahogy a valódi munka, a valódi jótett is az. Rejtett, mélységesen koncentrált, majdnem észrevétlen és alázatos.
Egyszóval: tiszta kegyelem."

szép :)

most....

... néha vissza-vissza köszönnek hangulatok, érzések...meghallasz egy dalt és megrohannak...ma csak keresgéltem, igazán nem volt célom és ezt a dalt találtam...egy újabb feldolgozás...és jól esik a lelkemnek, hogy más...és fura...

Koan

„sötét van” mondta
és a lámpa fénye is
belehalványult

/Fodor Ákos/

Kovács Tamás fotó

...70 lenne...

Kamaszkorom meghatározó egyénisége... :)

Dsida Jenő

Így volna szép

Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit -
Mikor a kezem
A rózsafáról
Egy szirmot halkan
Leszakít,
Mikor átrezeg
Egy síró dallam
Finom húrjain
A zongorának;
Mikor szívemben
Harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel
Hatalmas árnyak:
Mikor a szó
Mire se jó,
Mikor szemem egy
Ártatlan fényű
Szempárba mélyed;
Mikor álmodom
S messzire elhagy
A fájó élet;
Mikor ujjongva
Nevet a kék ég,
S a szellő mégis
Ezer zizegő
Halott levélkét
Takarít -
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit.

S akkor előttem
Áll a nagy titok,
Amelynek soha
Nyomára jönni
Nem birok:

Miért nem szabad
Azt a sejtelmes
Suttogó halált,
Letépett szirmot
Szavakba szednem?
Miért nem lehet
Azt az örökös
Borongó, ködös
Szomorú álmot
Papírra vetnem?
Miért nem tudom
Azt a pillantást
Azt a sóhajtó,
Méla akkordot,
Mit a futó perc
Szárnyára kapván
Régen elhordott, -
Megrögzíteni,
S aztán őrizni
Örökre, csendben?
Az a sok síró
Ábrándos érzés
Miért nem ülhet
Miért nem gyülhet
Lelkem mélyére
S nem tömörülhet
Dalokká bennem?

Vagy ha már róluk
Dalt nem is zengek,
Miért nem tudom
Tudtokra adni
Csupán azoknak,
Kiket szeretek,
S akik szeretnek?
Nem mondom: szóval,
Csak egy mélységes
Szempillantással,
Egy fénylő könnyel,
Egy sóhajtással, -
S csupán ők tudnák,
Hogy mit jelent
Ez a rejtélyes
Titkos beszéd...

Így volna édes,
Így volna szent,
Így volna szép!

1924. február hó 13-án

...egy másik szemszög... :)

Mosonyi Alíz

Komoly Tanácsok Boltja

A Komoly Tanácsok Boltjában föl-alá sétál a boltos, Doktor Sétamárta. Jönnek a vevők, kérdezik tőle, mondja meg, Doktor Sétamárta, hagyma vagy alma, titokban vagy tudottan, ébren vagy álomban, piros vagy fekete, ajtó vagy ablak, nyitni vagy csukni, foggal vagy körömmel, vajjal vagy mézzel, előbb vagy utóbb, ölelni vagy csókolni, életre vagy halálra. Sétál föl-alá Doktor Sétamárta, lehet, hogy hagyma, lehet, hogy alma, lehet titokban, lehet tudottan, lehet hogy ébren, lehet, hogy álomban, lehet, hogy piros, lehet, hogy fekete, lehet az ajtó, lehet az ablak, lehet, hogy nyitni, lehet, hogy csukni, lehet foggal, lehet körömmel, lehet, hogy vajjal, lehet, hogy mézzel, lehet, hogy előbb, lehet, hogy utóbb, lehet ölelni, lehet csókolni, lehet, hogy életre, lehet, hogy halálra, menjenek haza szépen.

egy nehéz nap éjszakája

Rettentő furán érzem magam...reggel fél hattól este fél tizenegyig a választáson dolgoztam. Az egyik szemem sír, a másik nevet...persze tudom, hogy véletlenek nincsenek és a történéseknek mindig oka van...Sajnálom, hogy az egyetlen ember akinek az értékítéletében tökéletesen megbízom, nem jutott be a testületbe...így kellett lennie, hiszem, hogy jön valami jobb neki ami miatt így kellett lennie! Feszült, fárasztó, néha unalmas nap volt, de sok kedves emberrel, akiket szeretek...és a végeredmény...hát hiszem azt is, hogy nekem megfelelő!! Fontosak a megérzések...nem tudom megmagyarázni, de lehet, hogy csak a tíz éves munkakapcsolat, de lehet más...ma volt valami nagyon fura érzésem....de ezen még gondolkodnom kell...holnap új nap és végre megnyugodnak(remélem) a kedélyek...

...hazajöttem. és a kislányom ezt hallgatta...ez a szám most már mindig erre a napra fog emlékeztetni...

Fodor Ákos

szivemet veri
a rendfenntartó idő;
szivem visszaüt

Sarkalatos
bizonytalanság

Ki mondaná meg:
mely tettünk hanyadszorra
lehet az Első?

Mozart

hommage a K. D.

nincs rossz fű. Nincs szél,
ami ne jól fújna. Nincs
hamis madárfütty

Meta–inferno

A rosszat is? – jó.
De, hogy a Legjobbat is
meg lehet szokni!

Mindennapi teszt-kérdés

Látod-e még azt,
amit nézel, vagy már csak
tudod: „ott” „az” „van”?

Pont

Nem út és nem cél:
érthetetlen, gyönyörű

helybenröpülés.

Minden megérint.

- Úgy látszik: sose nő be

a szívem lágya.

Rafael Olbinski

Csukás István

A szerelem évelő hite őriz

A szerelem évelő hite őriz!
Mogorva, vert egek vonulása
fejem fölött, evez az esővíz
lucskában a fecske szárnya.

Mert ősz lesz kint-bent s láthatatlan
lesz, mire felérnénk, a lélek orma,
hörögve s darabos szavakban
végítéletet hirdet a csatorna.

Védekezni nincs kedvünk, sietve
nem éljük le, amihez nincs időnk;
várunk szép hittel, egymáson feledve
szemünket: ki sikolt előbb?

Jó éjt Kedveseim!

...elegem van...az egész kampányosdi, kígyót-békát kiabálok rád, gyűlöllek és az ellenséged vagyok hangulatból...csak néhány gondolat ami egy ma reggeli beszélgetés kapcsán az eszembe jutott...lehetne még sorolni...most nagyon szomorú vagyok...

“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:
– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.
Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni.
Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
- Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.
Gandhi azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”

Testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz.

(Dan Millman – A békés harcos útja)

Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”

(Charles Reade)

Szeretnéd tudni az örök nyomorúság receptjét? Íme:

a.) Gondold ki, hogy a világnak milyennek KELLENE lennie.
b.) Alkoss szabályokat arra, hogy az embereknek hogyan KELLENE viselkedniük.

Aztán, amikor a világ nem engedelmeskedik, akkor mérgelődj nagyokat!

(Andrew Matthews)

"S főként ne gyűlölj egy embert se!
A többit hagyd az úristenre!"

(J. W. Goethe)

Minden szép zene és jó sor egy pillanatra felébreszt. Ne feledd: ha így élsz, te is művész vagy, akkor is, ha nem tudsz festeni vagy verset írni. Az élet művésze vagy. Mert a legcsodálatosabb műalkotás mégiscsak te magad vagy. És az életed.
Müller Péter

Vladimir Kush

:)

Komáromi János

balgaság

vonz a végtelen
csak ülök védtelen
balgaság minden szavam
én sem értem magam

így éppen jó
mit ér a sok szó
értelem minek
okos szavak? mond kinek?

hagyom hogy sodorjon tovább
létem hulláma magával ragadjon
nem próbálok úszni
engedem hogy minden elmaradjon

idő-vonalak suhannak el
messze fénylik a valóság
nem kell tudni semmit
értelmem adósság

vissza adnom kell
mit meg sem kaphattam
isteni-bölcsesség helyett
emberin ostoba maradtam

mégis több vagyok most
mint ha érzéketlen bölcsességek vezetnének
balga emberi érzelmeim zengi most
minden felhangzó búcsú-ének

szívem melegít
sorsom nem a hideg ráció
nem akarom eldönteni
mi lenne nekem a jó

megingathatatlan az az érzés
ami új partok felé vezet
ott már nem érhetnek el
múlandó lét-tengerek

Polgár László emlékére

Mizantróp2

/Gross Arnold: Könyvdísz/

"Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz." (Wass Albert)

Müller Péter idézetek

Meddig lehet hinni? (…) Hány kudarc szükséges ahhoz, hogy valaki föladja a hitét? És végül a legfontosabb: Mikor derül ki a hitről, hogy vakhit? Mikor derül ki, hogy becsaptam magamat? S amit vártam és reméltem, nem valósul meg soha! Mikor derül ki, hogy a vágyad - bárhogy hiszed, akarod, reméled s bármennyi áldozatot hozol érte - nem teljesül? Mikor történik az, hogy a hit egy eszmében, egy vallásban vagy akár a saját jövőmben elévül? Mikor jön el a pillanat, amikor a padlóról már hiába állsz föl - vesztettél.

Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb
szinten dől el, mint ahová akaratom fölér – ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.

Bármi, ami lényedben nem tetszik (agresszió, gyávaság, lustaság, félelem stb.) s meg akarod változtatni, csakis így lehetséges: sok munkával. Aszkézissel. Rendszeres gyakorlattal. (...) Ahhoz, hogy mindezt megvalósítsd, vagy más szóval, a tiéd legyen, hogy te legyél az - sok munka szükséges. (...) Csak az lesz a miénk, amiért áldozatot hozunk.

Mást teszünk, mint amit mondunk, mást mondunk, mint amit gondolunk, és mást érzünk, mint amit józan eszünkkel tudunk... És hogy ezek a lelki rétegek szétcsúsztak bennünk, mint egy vulkán fölött a talaj, arról fogalmunk sincs.

Szívvel látni nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat, esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, legmegvetendőbb tulajdonságaidat is. Nem azt, hogy nem látom meg a gonoszságodat, amitől, mint minden ember, te sem tudtál vagy nem akartál megszabadulni - hanem azt, hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy több vagy, mint a démonaid!

Az élet: hasra esés...! És fenékre huppanás...! Bizony, gyerekek...! Bohócok vagyunk, mind...! Mert először van a félelem, a fájdalom, a jaj, istenem!... és aztán a felszabadulás, a derű, a nevetés.

Szigetvári képek