Komáromi János

balgaság

vonz a végtelen
csak ülök védtelen
balgaság minden szavam
én sem értem magam

így éppen jó
mit ér a sok szó
értelem minek
okos szavak? mond kinek?

hagyom hogy sodorjon tovább
létem hulláma magával ragadjon
nem próbálok úszni
engedem hogy minden elmaradjon

idő-vonalak suhannak el
messze fénylik a valóság
nem kell tudni semmit
értelmem adósság

vissza adnom kell
mit meg sem kaphattam
isteni-bölcsesség helyett
emberin ostoba maradtam

mégis több vagyok most
mint ha érzéketlen bölcsességek vezetnének
balga emberi érzelmeim zengi most
minden felhangzó búcsú-ének

szívem melegít
sorsom nem a hideg ráció
nem akarom eldönteni
mi lenne nekem a jó

megingathatatlan az az érzés
ami új partok felé vezet
ott már nem érhetnek el
múlandó lét-tengerek