Rettentő furán érzem magam...reggel fél hattól este fél tizenegyig a választáson dolgoztam. Az egyik szemem sír, a másik nevet...persze tudom, hogy véletlenek nincsenek és a történéseknek mindig oka van...Sajnálom, hogy az egyetlen ember akinek az értékítéletében tökéletesen megbízom, nem jutott be a testületbe...így kellett lennie, hiszem, hogy jön valami jobb neki ami miatt így kellett lennie! Feszült, fárasztó, néha unalmas nap volt, de sok kedves emberrel, akiket szeretek...és a végeredmény...hát hiszem azt is, hogy nekem megfelelő!! Fontosak a megérzések...nem tudom megmagyarázni, de lehet, hogy csak a tíz éves munkakapcsolat, de lehet más...ma volt valami nagyon fura érzésem....de ezen még gondolkodnom kell...holnap új nap és végre megnyugodnak(remélem) a kedélyek...
...hazajöttem. és a kislányom ezt hallgatta...ez a szám most már mindig erre a napra fog emlékeztetni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése