Akusztik - Tompos Kátya: Csak a szívem érzi

SZBB

http://www.quart.hu/quart/nagy/20140326-szabo-balazs-bandaja-elet-elvitelre-lemezpremier.html

Kékbagoly erdeje... :)

Baggins: Akvarell

Tóth Zoltán - Húsvéti hó (full album)

Miért?

Egy bosszantóan szomorkás hétfő kezdete... Esik az eső, szürkeség, áramszünet 6 órán keresztül. Nincs fűtés, a kis parasztházból kialakított könyvtár ilyenkor töksötét... no dolgozzunk valamit. Igazából nem is ez volt a legrosszabb, hanem ahogy beléptem a kapun észrevettem, hogy a különbejáratú mosdó ajtaja beszakítva. :( :( :(  Gondoltam megint sürgős dolga akadt valakinek, de most súlyosabb volt a helyzet, mert elvitték az összes tisztítószert, szappant, törölközőt és az ablakból a muskátlit. Az itt töltött 14 év alatt erre még nem volt példa. :(  Nagyon szomorú vagyok... és még akkor örüljek, hogy "csak ennyi"... Szakítanék az emberiséggel, mint Berzsián a költő, de nem tehetem... :( :( :(

18262

A 18262. napom időrendben. :)  Ezer köszönet és hála mindenkinek aki széppé tette! :)

ötvenre

Illik, nem illik, ezt most csak így magamnak erre a napra... :) (az eredeti videót amit feltöltöttem, törölték, így most egy másik ugyanazzal a dallal...adjon az ég

Kétféle óhaj

Fotó: Baggins

Erről a friss tavaszi fotóról jutott eszembe:

„Gyere velem repülni” – szól a darázs a virágnak.
„Tapadj az ágra mellém” – szól a virág a darázsnak.
/Weöres Sándor/

Szokás szerint búvárkodtam kicsit és erre az elemzésre találtam.

Ez a két sor a házasság lényegi drámáját érinti meg. A darázs is, és a virág is kér valamit a másiktól: azt kéri, legyenek együtt. Miért? Mert szeretik egymást. Nem érdekkapcsolatról van szó, nem pusztán a túlélésről, akkor nem kérnék az állandóságot, akkor bármelyik megtenné – hanem az egyetlen társ állandó társaságára vágynak.

Szeretetükben olyan együttlétre hívják a másikat, amire az nem képes. A virág nem képes repülni, a darázs sem képes egy helyben maradni. Nem képesek a másik kérését teljesíteni, sőt, még ha nagy szerelmükben meg is akarnák tenni, elveszítenék önmagukat. Már többé nem lennének ugyanazok, önmaguk, hanem csak a másik által akart létezők lennének. Miért kérnek hát ilyet? Mert eddigi életük és tapasztalataik alapján az a boldog élet, ahogy éltek. Nem erőszakot akarnak a másikon, hogy éljen úgy, gondolkodjon úgy, mint én. Az nem szeretet. A röpülés eddig megtapasztalt boldogságára akar hívni a darázs, s az állandó együttlét biztos boldogsásra akar hívni a virág. A saját életük alapján joggal hívják saját életmódjukra a másikat, jót akarnak a másiknak.

A valódi találkozás után derül ki, hogy mit is kérnek a másiktól. Akkor reménytelen az egész? Marad a távoli csodálat, vagy az alkalmankénti partnerek? Marad a sóvárgás? Komoly gyötrődés következik be a szerelmes életében: kérdőjelek közé állítja eddigi életét, szerelmében az önelvesztés sem fájna eleinte, kiábrándul a házasságból, észreveszi a szerelemmel indult kudarcokat, meginog identitása.

Ha szeretik egymást, és együtt akarnak élni, be kell látniuk, hogy a másik más: más a neme, a családi háttere, a világnézete, érzelmei, tapasztalatvilága, Istennel való kapcsolata… A másik más, és önmagát adná fel, ha úgy élne, mint én. Maradjon a darázs darázsnak és a virág virágnak egy életen át! Együttlétükre az egyetlen megoldás: a kizárólagosság. Más darazsat nem enged be a virág, és a darázs sem keres másik virágot. Másságukban élnek együtt, s olykor a darázs enged alaptermészetéből, s a virág mellé tapad az ágra, és a virág is enged állandó ott-tartó vágyából, és csodálja párja dinamizmusát. Az együttlét nem jelent állandó fizikai együttlétet, de igenis jelent állandó szellemi együttlétet: a szerelmem tekintetét érzem magamon egész nap, hallom a hangját és érzem az illatát.

S ha elkezdik az ilyenfajta együttlétet, már nem is az eredeti kérésükre figyelnek, hanem az indítékra: szeretetre. És érik a lassú belátás, hogy mennyivel gazdagabb így a mi együttlétünk. Én vagyok több, ha engedem a másikat önmagának lenni, és ez életfogytiglani gazdagodást és életfogytiglani feszültséget is jelent. Isten a maga végtelen intelligenciájában ilyennek találta ki a virág és a darázs együttlétét, s csak az érez rá az isteni ötletre, aki belezuhan - kizárólagosan.

Dr Papp Miklós

zeeeneee

Na másszunk ki akkor a gödröcskéből... :D

huhúúú

Ez a türelempróbáló, nyűgös napok egyike volt. Problémás látogatókkal a könyvtárban és egy kis kígyóval aki úgy gondolta jól elmászkál a könyvespolcon. Kígyófóbiám van/volt... de folyamatosan meg kell oldanom, hogy időnként egy-egy eltévedt jószágot kitessékeljek. Megy ez nekem... ahogy a kellemetlen egyéneket is határozottan és bűbájosan ki tudom tenni... Persze így estére igencsak belefáradok, hiszen a reggeli alaphangulat is a szomorú jégkirálynővel indult. Szomorúság maradt, a jég olvadt kicsit, hála a barátnőmnek, aki megnevettetett. Jó is lenne ezt most kialudni, de majd rajta leszek. No, meg azon is, hogy változtassak a gondolataimon és takarítsam ki aki nem odavaló. Elvégre tavasz van vagy valami olyan... Fúdd el jó szél fúdd el...

Ibolyás

Petőfi Sándor - Nemzeti dal : Előadja . Sinkovits Imre

Tegnapra... 

Reményik Sándor -VALAKI ÉRTEM IMÁDKOZOTT

Fura ez a mai reggel... ezt a videót most találtam és olyan szép, hogy itt a helye. Az előző bejegyzés A madár és asszony pedig egy rossz helyre kattintás eredményeként jelent meg...no hát így kellett lennie. :)



)

A madár és az asszony

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.

Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.

DE egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt.

Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni. És egyedül érezte magát.

És azt gondolta: „"Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem.”
A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett.

A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták:

„Neked aztán mindened megvan”. De szép lassan különös átalakuláson ment át: most hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. DE nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.

Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elveszítette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. „Miért jöttél?” - kérdezte a halált.
”Hogy újra együtt repülhess a madaraddal” - felelte a halál. „Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.”

Tavaszi vers

Tavaszi eső után, ó hogyha látni tudnád,
Hogy örvendeznek ilyenkor a fák!

Ó hogyha hallani tudnád hancuros kacagásukat!

Ó hogyha látni tudnád, ahogy egyhelyben lejtegetnek,

A könnyű, lenge menüetteket,

Amiket fejbólogatva tapssal kísérnek az öreg fák:

Örömödben megölelgetnéd sorra

Forró, nagy, boldog szerelemmel

Az összes fiatal tavaszi fákat.

Ó hogyha érteni tudnád, milyen csodálatosan

Muzsikálnak ilyenkor a tavaszi szélhegedűk

S milyen szédületes, forgattyús táncban

Kavarog a láthatatlan zenészek muzsikájára

A hóvirág, meg a tavaszi réti-kökörcsin!

Ó hogyha hallani tudnád,

Mily vágytól csorranó szűzi hívogatással

Csalogatják magukhoz a mohó, bohó kerti virágok

A csapodár lepke-legények udvarló hadát!

Ó hogyha érezni tudnád,

Milyen áhítatos, sóvárgó szerelemmel

Néznek ilyenkor fel a kék égre a tavaszi szántáson

A barna rögök:

Megtelnél ezzel a csodálatos, különös szerelemmel

S leborulnál

És kacagva csókot cuppantanál a barna göröngyre.

Ó hogyha látnád,

Mikor elcsorran az anyáskodó fák édes fejének cseppje

A duzzadó rügyek hegyéről:

Mily mohó kortyokkal isszák,

Szürcsölik kéjelegve ez édes isteni nektárt

A kiéhezett cingár tavaszi napsugarak:

Szívedet a kezedbe fognád

S mint az ujjongó labdás-gyerekek,

Áradt kedvvel dobálnád ég felé

És boldog eszelősségben részegre innád magadat

Tavaszi széllel,

Tavaszi esővel,

Tavaszi szaggal,

Tavaszi napsütéssel!

És határtalan tavasz-örömöddel süketté ujjonganád a világot:

Tavasz van, hé!

Jertek örüljünk!

Usgyé, futkossunk!

Játsszunk, nevessünk, szeressünk, csókolódzzunk!

Csókolgassunk kacagva fűt, fát, rögöt, virágot,

Tavaszi rügyet, göndör báránykát, pelyhes madárfiókát, kis csibét,

Minden kis tarka bocit, virgonc csikócskát

És pendelyes kis mezítláb-gyerekeket,

Mindent s mindenkit, aki örömünk és csókunk útjába akad,

Mert tavasz van!

Újra tavasz van!

Még egyszer megint, utoljára talán, itt a tavasz!


Szombati-Szabó István

Pesti barokk 4 Déssel és 3 színésszel

lélegezz

Isten éltesse sokáig a legjobb Üteget!!! :) :)

léleksimogató

Fotó: Baggins

Eduard Martin: Minden nap ünnepnap

Egy olyan mondat, ami megváltoztatta az életemet?

J. R. asszony elgondolkodott, aztán mosolyogni kezdett. – Igen, létezik egy ilyen mondat. A dédnagymamámtól hangzott el. Nálunk a családban a lányok mindig nagyon fiatalon mentek férjhez, tehát még volt szerencsém ismerni a dédnagymamámat. Igazi HÖLGY volt. És bár a családja nagyon elszegényedett, ő mindig igazi Hölgy maradt… bárhová lépett be, ott azonnal tudták, hogy olyan valaki érkezett, aki tiszteletet érdemel.

De mindemellett mennyit bolondozott velünk, gyerekekkel…

Hát ettől a dédnagymamámtól kaptam én egy mondatot, melyet egész életemben magamban hordozok, és amelyhez, amikor csak lehetséges, próbálom is magam tartani.

„Próbálj meg minden nap ünnepet teremteni, legalább egy kicsikét” – mondogatta.

Egészen egyszerű dologra gondolt.

Az embernek minden nap valamilyen örömöt kell szereznie saját magának, megpróbálni valami szépet, valami emlékezetre méltót tennie.

Igyekezett, hogy mindig legyen valami előtte, aminek örülhetne; igyekezett, hogy egyetlen napja se teljen el öröm nélkül…

Lehet, hogy épp ebben áll AZ ÉLET TITKA.

Azt mondják, hogy ez nem sikerülhet?

Még ilyet…

Sikerülhet, igen, és méghozzá könnyen.

Próbáljanak kigondolni maguknak valamilyen kis örömöt, valamilyen kis ajándékot, amelyet önmaguknak ajándékoznak. Próbáljanak találni valamit, aminek örülni tudnának.

Az élet tele van ajándékokkal, még kicsomagolatlan csomagocskákkal, csak arra van szükség, hogy észrevegyük őket.

És annak, aki erre képes…

...nem kell valamilyen ünnepig várnia.

Önmagát ajándékozhatja meg vele.

Vannak emberek, akik önmaguk a két lábon járó ünnepek, olyanok, mint az én dédnagymamám.

Amikor találkozunk velük, rögtön jobban érezzük magunkat.

Egyszer épp akkor állítottam be a hozzá, amikor az asztalán régi fényképek voltak szétrakva.

- Mit csinálsz? – kérdeztem, és leültem mellé.

- Megajándékozom magamat – mondta ő, aki akkor, kilencvennyolc évesen már csak tipegett a lakásban – megajándékozom magam, emlékezem.

Igen, valami szépnek a felidézése…

Valakinek a felidézése, aki szeretett minket, és akit mi szerettünk…

Ez is lehet ajándék.

- És az is lehet ajándék – mosolygott ekkor J.R. asszony ránk és valahová a távolba, mintha valahol a hátunk mögött a dédmamáját látná – sőt az is lehet ajándék, ha az ember valamilyen szép pillanatot, valamilyen leendő emléket ad valakinek, akit szeret…

farsang vége

hangulatjavító lista

:(

Vannak pillanatok amikor úgy érzi az ember, hogy az idegei érzékenyen, védtelenül lecsupaszítva állnak. Sírni kéne, megkönnyebbülni, de nem lehet mert a körülmények nem engedik. Napok óta felbukkan valaminek kapcsán a gyerekkor jó alaposan eltemetett része...feldolgozatlan biztos...Mellé társul még az elmúlás, elengedés elfogadása. "Jó kis kombináció." Leterít, nehezen megy a koncentráció... :( :'(

Hutai kora tavasz

...