2012. december 31., hétfő

2012. december 21., péntek

KO

Egy csomó gondolat kavarog bennem, és sírnom kell és fáradt vagyok és elegem van...Hosszú, hosszú  évek óta nincs egy rendes felkészülés a karácsonyra a munkám miatt.  Lelkiismeret furdalásom van a családom felé! Meg is szokhattam volna már, de ezt nem igazán lehet. Persze a mérleg másik serpenyőjében vannak olyan dolgok amik kicsit kompenzálják, és bizony kevesebb lennék nélkülük...csak olyan nehéz...A baráti ölelések, a kedves szavak, kinek-kinek vérmérséklete szerint... az "olyan sok erőt adsz nekem"-től, az elismerő kézfogásig az atyától (nem vagyok templomjáró! és mégis), az ovisok és az iskolások őszinte mosolyáig... Tegnap színházban voltunk a gyerekekkel és igen szép ajándékot kaptam attól az autista kisfiútól aki már több éve jár velünk. Elköszönt és adott egy puszit!!! Nekem ez nagyon-nagy dolog!!! Erre kell koncentrálnom és nem a sok-sok negatív élményre, a nem figyelésre... Még ez a nap munka és holnap már itthon leszek... és majd elmúlik...

2012. december 10., hétfő

?

Az egyik közösségi oldalon jött szembe velem a lenti idézet. Lehet, ha nem találkozok mostanában ilyen erősen kettéhasított emberrel nem is veszem észre. Persze sokan élnek így, de néha olyan jó lenne, ha  tudnék segíteni és legalább elgondolkodnának rajta. Tudom azt is, hogy mindaddig ez nem lehetséges amíg csak hárítás van... Az meg, hogy az ember eszköztára mire elég, hogy segítsen??? Nem tudom... azért egy mosoly nem árt meg, és talán félre sem értik...

"Hát nem nevet­sé­ges ilyen ket­té­ha­sí­tott ember­ként élni? Kife­szítve állan­dóan a köte­les­ség­tu­dat és az öröm­vágy közé? Ha némi verő­fény éri az arcot, már vár­juk rög­tön az árnyé­kot is. A kicsi­kart jókedv után a menet­rend­szerűen meg­ér­kező bűn­tu­da­tot. Mért élünk úgy, mint aki­ket örö­kös mulasz­tás ter­hel? Soha a jelen — csak a múlt vagy a jövő! Soha a mara­dék­ta­lan perc, min­dig a járu­lé­kai is: salakja, sze­metje. Annyira elszok­tunk tán a tes­tünkre sza­bott, jó örö­möktől, hogy ha várat­lan aján­dék gya­nánt kapunk belőle vala­mit, már gya­nús­nak és leke­nye­rező­nek érez­zük az egész világegyetemet?"
Csoóri Sán­dor

forrás: http://lelkizona.hu/kotelessegtudat-es-oromvagy/



2012. december 6., csütörtök

2012. december 2., vasárnap

2012. november 27., kedd

gondol2

Na még egy mára... mert ugye minden megérint... Láttam ma egy képet ami mellbevágott, és utána találtam ezt a Fodor Ákos haikut. Itt a helye. Pont.


Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek.

Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz.

Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek.

Hogy nem értesz. Hogy értlek.

Félni jár belém a lélek.


gondol, gondol, gondol...


Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük, minden a felfogásunktól függ.





2012. november 26., hétfő

BABITS MIHÁLY - 1883. november 26

Örökkék ég a felhők mögött


(Vallomás helyett hitvallás)

Az első könyvem első oldalára a "soha-meg-nem-elégedés" himnuszát írtam be. Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedetlenül futok még, sokat szereztem, sokat el is dobtam, egy vállrándítással, gesztusaim idegesek voltak és türelmetlenek, soha le nem ültem egy pillanatra sem, gazdagságomban szegénynek éreztem magamat és fáradtságomban nyughatatlannak, nemcsak a könyvemben, homlokomra is fel van írva a "soha-meg-nem-elégedés. Futottam hősen, szüntelen, lélekzetlen, olykor szinte elbukni látszottam, s hasonlítottam ahhoz a fához, melynek koronáját földig csapja a szél... Mi tart fönn, mi a gyökér, amely nem szakad el, mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? "A hit az élet ereje, az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz. Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne" Ezek a szavak, Tolsztoj szavai, járnak az eszemben, s vizsgálom, mit hiszek? Óh örökkék ég minden felhők mögött, kiirthatatlan optimizmus!

Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert "cél és értelem" emberi fogalmak: a világnak nincs rájuk szüksége. A világ több mint minden emberi, hiszek a világban, mert eszem el nem éri.


S mégis hiszek, az észben, hogy ameddig ér, hűséges szolgája annak a Valaminek amit el nem ér... Építse életünket, s ahogy egy vers jobb lesz és nem rosszabb, ha az ész építi (csak ott álljon az építész mögött a gazda is!) - akként legyen már egyszer jobb életünk. Esztelen iszonyokon ment át Európa (esztelen volt az én életem is): jöjjön most már az Ész!


Én hiszek a harcban, az ész harcában a vak erők ellen, melyek, a világ vak erői, vagy az én lelkem csüggedései és indulatai. Igaz, ezek a vak erők hozzátartoznak ahhoz a minden észnél magasabb Valamihez, amiben végre is meg kell nyugodnom, de a harc is hozzátartozik, s az is hogy eszem a saját törvényeit kövesse, s aszerint vezessen. Magunk is része vagyunk talán a vak erőknek, de ezt bízzuk csak a vak erőkre.



Vallom azonban a bölcsességet is: harcom nem megy túl a józanság vonalán: magamban is érzem ami ellen küzdök s tudom, hogy minden rombolás engem rombol. Nem is rombolni akarok, inkább építeni: az ész halkan hasson a tényekre, mint a delej: nem ellensége az erőknek, hanem egy erő a többi közt, együtt építve velük. Az erők a múlt, az ész a jövő: egymásba kapaszkodó fogaskerék.


Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni vagy meggyengíteni!


Én hiszek a testvériségben, a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok! És micsoda hiba, másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk - holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék.


Én katolikus vagyok, azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló, katolikus igazságban! Más szóval: hiszek igazságban, mely túl van a politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein: az én egyházam nem nemzeti egyház! Nem vagyok puritán: az én üdvösségemnek nem elégséges az ami szükséges: ami itt és most szükséges.


Hiszek a feleslegben. Abban mi túl van családon és fajon, abban ami túl van a meszelt falakon. Elvégre lehet élni meszelt falak közt is, de ez nem katolikus élet. A fal véd, de zár is. Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot...


Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból, mely katolikussá és a kozmosz polgárává avat, l'art pour l'art ez, és mégsem l'art pour l'art: mert éppen az, hogy nem helyi és pillanatnyi célért harcol, éppen az teszi egy nagyobb ügynek harcosává. Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit, sem a l'art pour l'art-ot, sem a naturalizmust, de túlnő mindeniken, mert nem rabja semminek. Hiszem, hogy érdemes...


Hiszek a lélekben, mely szereti a világot, annyira szereti, hogy újra csinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele. Ha érdemes a világ, érdemes szeretni is, érdemes másolni, érdemes a fantáziának folytatni is. Hiszek az alkotásban, mely a lélek nyelve, nem mindenkié, csak a magasabb lelkeké, mint a nyelv sem minden állaté. Hiszek a munkában...


Calepa ta cala. Ami szép, az nehéz: az anyag ellenáll, s az én lelkem csüggedései és indulatai. Hiszem, hogy ez a nehézség is hozzátartozik a szépséghez, mint a harc és szenvedés a világhoz. Hiszek a harcban, mely szüli a vágyat a békére.


S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné. Oly bűn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé.


Ember vagyok, s hiszek az emberben. Nem is az emberben. Az ember vakon botorkál, de a világ nyitja és súgja útjait. Az ember primitív lény, de az állat még primitívebb. Nem állatot kívánok, nem is embert! Többet!

S ha néha elfáradok s az állatot és anyagot irigylem: ez nem hitem megtörése, csak erőmé, mely nem semmi, de nem minden. Derék erő, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem... Nyugodt kinccsé lesz és örök haszonná.

2012. november 19., hétfő

Várpalota 2012. 11. 16-17.













Lator László 85




Kígyó

*123

1

A kárpit meghasadt.

Mint aki tükrös ragyogásba szédül,

kín és gyönyör szaggatja, kettős szerelem,

ki nem alvó villám.

Isten, ki egyszerre húz s taszít,

messze égen izzó csodálatos szem,

megrontó s bűvölő.

Kígyó, ki testét hímbálja sziszegő fényben,

egyenes testét a felszín alatti fényben,

nem is test már, határ nélküli tánc,

delejes körök szüntelen gyűrűzése.

2

Mikor a színek pohara kicsordul,

tengermélyi virágok

fojtott izzása erősül,

héját szétveti telt ragyogás,

a madár a szél tornyára száll,

a mindenség közepében.

Nem mozdulat már, s még nem nyugalom.

3

Így szólok magamhoz: te menekülő,

te megvert, megigézett, nem magadé,

a fény teste egyre szilárdabb,

tétova mozdulatod tovaterjed

a víz alatti ragyogásba zárva,

a mindenségbe zárva –

4

A napok fényesen

suhannak bennem:

halak a vízben.

A napok feketén

zuhannak bennem:

kövek a mélyben.

Oszlopok közt a csend

visszhangos csarnoka tárul.

Oszloptól oszlopig

riadt vadként menekül a hangom –

szabadon – rabul

szabadságom félelmes börtönében.

5

(Messze égen izzó csodálatos szem,

kígyó, ki testét himbálja sziszegő fényben,

egyenes testét a felszín alatti fényben.)

Rabul, a nap átlátszó kapuja bezárult

2012. november 12., hétfő

Időnként, hogy mire bukkan az ember lánya... :D  (kedvencem, Zakharin Borbála... :D )

376.  VASÁRNAPI ÚJSÁG.  22. 8ZAM. 1904. 51. ÉVFOLYAM,


EGYVELEG.


* A szt.-louisi világkiállításon Anglia és Franoziaország

legügyesebb detektivjei vannak együtt,

kik a világ minden részéből oda tóduló zsebmetszőket,

betörőket és csalókat szemmel tartják. Eddig

már 150 gyanús egyént állítottak elő. Ezek fényképei

a kiállítás minden részében el vannak helyezve

ngy, hogy mindenki által könnyen felismerhetők.



* A japánoknál az imádkozás nagyon meg van

könnyítve. Ugyanis az utczákon kerékkel forgatható

magas póznák reájok ragasztott imákkal vannak

felállítva. A ki a kereken egyet csavar, az már imát

végzett és mehet tovább dolgai után.



* XIII. Alfonzó spanyol királynak nem kevesebb

mint száz hátas lova van. 0 maga naponta

ellátogat az istállókba. Nem régen lord Eoberts

tábornok az afrikai hadjáratban használt paripáját

Alfonzó királynak ajándékozta.



* Az amerikai vasutakon az egész éven át hat

teljesen berendezett baptista kápolna közlekedik.

Oly állomásokon, hol baptista imaház nincs, a

kápolna-kocsit a vonatból egyszerűen kikapcsolják,

s az isteni tisztelet végezte után a legközelebbi

vonattal ismét tovább szállítják.



* Zakharin Borbála, ritka szépségű hires orosz

népdalénekesnő egyik moszkvai orfeumban az előadás

után kijelentette, hogy tiz ezüst rubelért egy

csókot ad. Erre a nézők tömegesen tódultak a színpadra,

s Zakharin kisasszony 150 csókot osztott ki

s a bevett 1500 rubelt hadi czélokra ajánlotta fel.



* Parisban kutyák számára oly nevelő intézet

nyílt meg, melyben fiatal kutyák tisztességes viselkedésre

taníttatnak. Az intézetet meglátogató idegent

a kutyák farkcsóválással fogadják s ha elmegy,

az ajtóig kisérik, de ruháját vagy kezét nem érintik.

A nők ölebecskéi úrnőik mögött egy lépéssel járnak,

soha sem ugatnak, más kutyákkal nem érintkeznek

egy szóval úgy viselik magukat, mint ez jól nevelt

kutyákhoz illik. A tanfolyam 6—8 hónapig tart,

a tandíj pedig a tartással együtt 500 frank. Az intézetben

jelenleg 300 kutya-növendék van elhelyezve.



*A gothenburgi vásártéren (Svédország) egy

kis guillotin van felállítva, melyet csirkék, réczék és

egyéb házi állatok megölésére használnak. A gépet

az ottani állatvédő egylet állíttatta fel, hogy ily

módon a leöléssel járó állatkínzásnak elejét vehesse.



* Az ausztráliai, kaliforniai és transz váli aranytermelés

folytonos emelkedése daczára az arany

értéke nem csökkent, sőt az Egyesült-Államokban

folyton emelkedik. Ennek oka leginkább abban keresendő,

hogy a világ nagy pénzintézetei aranykészletüket

folyton szaporítva, bankjegyeket vagy értékpapirosokat

bocsátanak ki. A forgalomban levő

aranypénz elkopása évenként szintén több millióra

rúg.



* Egy teljesen kifejlődött czethal súlya 100

tonna = 250 ezer kiló körül van s így annyit nyom,

mint 80 elefánt vagy 400 medve.







2012. október 29., hétfő

Ki minek gondol



Ki minek gondol... mindenki másképp ismer és mindenki mást vetít magának rólam. Általában ez nem gond, most valamiért mégis kicsit szomorúvá tesz. Azon már rég túl vagyok, hogy meg akarjak felelni másoknak...magamnak csak! Az viszont bánt, amikor felületesen, a megismerés akarata nélkül gondolnak és tesznek az emberek valamit. Persze ebben az esetben is magamnak tehetek szemrehányást hiszen én is többet gondoltam arról az emberről mint ami a való.
Jajj de nehéz is ez!!!

2012. október 28., vasárnap

Komáromi János: Lehet


lehet
már álmodtál rólam

lehet
már kerested a boldogságot,
de most sem tudod
hol van

lehet
én vagyok a cél

lehet
álmod célba ér

lehet
én vagyok az út

lehet
hogy bejönnél hozzám,
de nem találsz
kaput

lehet
már várod
a megújulást

lehet
hogy engem vársz

lehet
hogy valaki mást

lehet
minden úgy,
ahogy akarod

lehet
másként is
ha elfutni hagyod
a perceket,
az életet,
a végtelen időt

lehet
nem hiszel magadnak

lehet
nem engedsz utat
a gondolatnak

lehet
a vágyakat
csapdának érzed

lehet
semmivé lesz
sok boldog éved

lehet
minden érzést
tagadni

lehet
minden hited
meghalni
hagyni

lehet
örömöt színlelni
és csendben elvérezni

lehet
a jövődet
a múltadba eltemetni

lehet
sírni
ha elfogytak
a könnyek

lehet
kiáltani
hogy ne halld
a csöndet

lehet...

mindent lehet...


2012. október 25., csütörtök

Kedves arcok... :)

Ezeket a képeket nem akartam kitenni közösségi oldalra, de azt sem szerettem volna, ha a "fiók" mélyén lapulnak. Szeretem képek, olyanok amilyenek, de az enyémek. :)