KO

Egy csomó gondolat kavarog bennem, és sírnom kell és fáradt vagyok és elegem van...Hosszú, hosszú  évek óta nincs egy rendes felkészülés a karácsonyra a munkám miatt.  Lelkiismeret furdalásom van a családom felé! Meg is szokhattam volna már, de ezt nem igazán lehet. Persze a mérleg másik serpenyőjében vannak olyan dolgok amik kicsit kompenzálják, és bizony kevesebb lennék nélkülük...csak olyan nehéz...A baráti ölelések, a kedves szavak, kinek-kinek vérmérséklete szerint... az "olyan sok erőt adsz nekem"-től, az elismerő kézfogásig az atyától (nem vagyok templomjáró! és mégis), az ovisok és az iskolások őszinte mosolyáig... Tegnap színházban voltunk a gyerekekkel és igen szép ajándékot kaptam attól az autista kisfiútól aki már több éve jár velünk. Elköszönt és adott egy puszit!!! Nekem ez nagyon-nagy dolog!!! Erre kell koncentrálnom és nem a sok-sok negatív élményre, a nem figyelésre... Még ez a nap munka és holnap már itthon leszek... és majd elmúlik...