2012. október 23., kedd

Hosszú hétvége

Mozgalmas és tartalmas napok, gyönyörű őszi idő. Leginkább így tudnám jellemezni az elmúlt néhány napot. Sok-sok élmény és a bőség zavarában nem is tudok választani. Így azt gondoltam, hogy most ide a számomra kedves emberek, barátok  fotói közül osztok meg néhányat. Mert megérdemlik!!! :)

Vasárnapi barátnős, sétálós, kicsit hazai...















Szombati rendezvényes...












2012. október 18., csütörtök

2012. október 16., kedd

Ajándék

Vannak emberek, akikkel valami finom pókfonál köt össze láthatatlanul. Néha megrezzen, akkor rácsodálkozok és végtelen öröm tölt el...Bozók Ferenc..."költő, esszéista, szerzetes" és EMBER! Méltatták már sokan, így meg sem próbálom szavakba önteni, hiszen Buda Ferenc, Czigány György és Lisztóczky tanár úr szavai után sután hangzana minden. Az biztos, ha eszembe jut, mindig mosolyogva, a belőlet áradó, tapintható szeretettel látom magam előtt.
A nyáron volt olyan kedves és ígért nekem két példányt a Szilveszteri gótika című kötetéből. "Csak" át kellett érte mennem a szomszédos faluba...borzasztóan restellem, hogy eltelt közben három hónap... :(
Most itt fekszik az asztalomon az ajándéka, melyet nem csak én, hanem a könyvtár olvasói is élvezhetnek.
A verseket már elolvastam, jöhetnek az esszék. Nagy élmény és felüdülés a lelkemnek.
Köszönet érte!!! :)

Egy kis ízelítő a kötetből:

Monoton

Ősz húrja zeng,
szívem kileng
a Nyárból

Hol ér az ősz,
hol ér a tél?
Akárhol.

Mi lesz velem,
mi lesz veled
ha fázunk?

Mi szünteti,
ki oldja fel
 magányunk?


Mantra

Dalom, dalom, röpíts az éjen át,
s ne torlaszolj elém matériát
Te mozdulatlan első mozgató,
Te Lét-ok, és Te lélek-fonta szó.

A Lét ölébe józan ész vigyen,
s a mámoros, de absztinens hitem.
S hogy Abszolútba tartson énekem
a vers ma mantra, szóvarázs legyen.


...ha kedved tartja olvass bele: http://mek.oszk.hu/10900/10970/10970.pdf

...és látogasd meg Feri blogját: http://bozokferenc.blogspot.hu/

2012. október 15., hétfő

Ha kinyílnak ősszel az egek

Fotó: Kis István (Baggins)

Harmadik napja, hogy vissza-visszatérek ehhez a képhez a Fotóbarlangban.
Friss levegő, végtelenség, szabadság... A gyerekkorom...azt hiszem akkor éreztem hasonlót, amikor az apukámmal vagy az anyukámmal tett erdei sétánk során  felértünk egy hegy tetejére és onnan körbenéztem. Az ősz illata, a színek tobzódása és az a sok-sok titok amit az erdő rejt. Egy életre beleszerettem.
Érdekes, hogy a kép címe Juhász Gyula gyönyörű versének egy sorát idézi:

"Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,



A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek."

...igen, ez tényleg szerelem.

Ilyenek voltunk...vagyunk...leszünk!!! :) :)

2012. október 13., szombat

A csend hangjai...


Kommunikáció csak akkor lehetséges, ha feltört lényedben egy dallam, amikor megjelent benned az öröm, amikor megtapasztaltad az igazi boldogságot - akkor van mit megosztanod. Akkor nem csak kommunikáció, nem csak verbális, szavak általi kommunikáció lehetséges, hanem elindul valami más is, egy sokkal magasabb síkon. Megjelenik egy mély, belső kapcsolat - lényetek szintjén találkoztok, és ez az igazi kommunikáció.

Osho

A legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. (...) Figyelni hosszan, csendesen és mélyen egy másik emberre - nehéz. Hogy ezúttal ne rólam legyen szó, hanem rólad. Hogy most ne én legyek fontos, csak te. Hogy nekem mi fáj, mi a bajom, nem lényeges. Odaadom neked a figyelmemet. Tiéd a lelkem, az időm - ez nem könnyű.

Müller Péter