 |
| Fotó: Kis István (Baggins) |
Harmadik napja, hogy vissza-visszatérek ehhez a képhez a Fotóbarlangban.
Friss levegő, végtelenség, szabadság... A gyerekkorom...azt hiszem akkor éreztem hasonlót, amikor az apukámmal vagy az anyukámmal tett erdei sétánk során felértünk egy hegy tetejére és onnan körbenéztem. Az ősz illata, a színek tobzódása és az a sok-sok titok amit az erdő rejt. Egy életre beleszerettem.
Érdekes, hogy a kép címe Juhász Gyula gyönyörű versének egy sorát idézi:
"Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek."
...igen, ez tényleg szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése