2010. február 26., péntek




Kányádi Sándor
Márciusi versike

Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.

Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.

Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.

Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.

2010. február 23., kedd



A szem az a kis ablak, amin a lelked néz ki.
Trausch Liza

2010. február 22., hétfő


Salvador Dali

Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?
Cecelia Ahern

2010. február 20., szombat




Don Quijote a művészetről és az életről

"Igen szeretném, ha ezt a művészetet megbecsülnéd, és megbecsülnéd a színészeket és a szerzőket is, mert valamennyien hasznosak az emberi társadalomnak, hiszen lépten nyomon tükröt állítanak eléje, s az emberi élet cselekedeteit a legelevenebb színekben mutatják. S valóban nincs is semmi, ami élénkebben tárná fel előttünk, mik vagyunk , s miknek kellene lennünk, mint a színpad és a színészek...
Az egyik rablót játssza, a másik a csalót, az s kereskedőt, amaz a katonát agy másik az okos bolondot, a harmadik a szerelmes bolondot: amikor aztán a darabnak vége, s a színészek levetik maskarájukat, egyik olyan mint a másik.
Ugyanez történik, lásd, a világ színpadán és folyása szerint is csak lehet valamely színdarabban. Mikor azonban a darabnak vége van, azaz vége az életnek: a halál minden szereplőt kivetkőztet öltözetéből, mely a többitől megkülönböztette, s a sírban aztán egyenlőkké lesznek valamennyien."