2013. augusztus 8., csütörtök
2013. augusztus 6., kedd
2013. augusztus 5., hétfő
A Gárdonyi
A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi művész! Mentül igazibb művész, antul sikerültebben. Legsikerültebben az a művész, aki azt a szép-rezgést úgy tudja formába önteni, hogy aki az alkotását nézi, vagy hallja, vagy olvassa, csak azt a szép-rezgést érzi, amelyet a művész érzett, mikor a műve fogant, mikor a művet alkotta, és befejezte.
/Ida regénye 208-209. oldal/
A hétvégén részt veszünk a csapattal a Gárdonyi Irodalmi fesztivál programjában az egri várban. Gárdonyi emlékév van és ugyan már kezd a csapból is ez folyni, de most valahogy nem bánom. Szeretem. Csak így egyszerűen. Mint minden gyerek az Egri csillagokon nőttem fel, de a nagy kedvenc a Láthatatlan ember, az Isten rabjai, az Ida regénye... és még felsorolni is sok lenne!
(hmmm... és nagyapámra emlékeztet... :) )
2013. augusztus 4., vasárnap
2013. augusztus 2., péntek
2013. augusztus 1., csütörtök
Csák Gyöngyinek
Szívzuhogás, menetelés szikrázó napsütésben tüskés virágok között, majd bolyongás holdsütötte tájon... és torokszorító...torokszorító...torokszorító. A vége katarzis és könnyek, mely hálásörömteli.
Drága Gyöngyi! Köszönöm a köteteket és az élményt!
Ez a fotó jutott eszembe olvasás közben:
![]() |
| Fotó: Baggins |
Ígérem megtartom a jó szokásomat, annál is inkább mivel lelkemből szólnak!! :)
Csák Gyöngyi
HAIKUK A BARÁTSÁGRÓL
Jóslat
Barátom kérges
tenyerére emel a
pillangós mese
Holnap
Tükörképét az
égnek ringatja tenger
pillantásodat.
Folyamat
Szétáznak bennünk
lassan a versek s vérré
válnak a szavak.
Csoda
Forgat a múltban s
jövőben, mióta meg-
talált az örvény.
Parnasszus
Ölében visz a
hegyre. Nem bírja el a
papír súlyodat.
Sziromhoz
Maradsz a rózsa
hagyatéka. Hajtogatja
a becéző kéz.
Után
Megöltek tán az
útkereszteződések?
Kérdezte halkan.
Sóhaj
Takaréklángon
égni nem tudtam nem is
akarok Uram.
Emlékező
Aurája volt.
Gyakran emlékszem tisztán
csengő nevedre.
Belép
Kezében a vér-
adó rózsa, amely fel-
élte a kertet
Zápor
Elered.
Mintha
a jelenések könnye,
szomjas földre hull.
Égbolt
Szivárvány után
lebegő kék: festi az
eget encián.
Ómen
Valami készül,
jelzi érzékeny bőrünk
allergiája
Kölcsön
Minden szót
én érdemlek, mely
tebenned lakik.
Szobrászhoz
Milyen finoman
csiszolnak túlérzékeny
mozdulataid!
Jövőkép
Új memória-
játékok a hosszú ki-
hagyások után
Áthallások
Hallgatag meleg.
Lelkek közé ékelt az
Isten. Híd vagyunk.
Barátunk
Bicegve jár-kel
a nélkülünk időben.
Vigyáz a múltra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


