2013. augusztus 8., csütörtök

2013. augusztus 5., hétfő

A Gárdonyi

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi művész! Mentül igazibb művész, antul sikerültebben. Legsikerültebben az a művész, aki azt a szép-rezgést úgy tudja formába önteni, hogy aki az alkotását nézi, vagy hallja, vagy olvassa, csak azt a szép-rezgést érzi, amelyet a művész érzett, mikor a műve fogant, mikor a művet alkotta, és befejezte.
/Ida regénye 208-209. oldal/




A hétvégén részt veszünk a csapattal a Gárdonyi Irodalmi fesztivál programjában az egri várban. Gárdonyi emlékév van és ugyan már kezd a csapból is ez folyni, de most valahogy nem bánom. Szeretem. Csak így egyszerűen. Mint minden gyerek az Egri csillagokon nőttem fel, de a nagy kedvenc a Láthatatlan ember,  az Isten rabjai, az Ida regénye... és még felsorolni is sok lenne!
(hmmm... és nagyapámra emlékeztet... :) )

2013. augusztus 2., péntek

Kedves Bagoly.

Kedves Bagoly!

Kedves Bagoly?

Kedves? Bagoly.

Kedves? Bagoly?

Kedves...

Bagoly...

----

----

bagoly

2013. augusztus 1., csütörtök

Csák Gyöngyinek

Szívzuhogás, menetelés szikrázó napsütésben tüskés virágok között, majd bolyongás holdsütötte tájon... és torokszorító...torokszorító...torokszorító. A vége katarzis és könnyek, mely hálásörömteli.


Drága Gyöngyi! Köszönöm a köteteket és az élményt!

Ez a fotó jutott eszembe olvasás közben:


Fotó: Baggins

Ígérem megtartom a jó szokásomat, annál is inkább mivel lelkemből szólnak!! :)


Csák Gyöngyi

HAIKUK A BARÁTSÁGRÓL

Jóslat

Barátom kérges

tenyerére emel a

pillangós mese


Holnap

Tükörképét az

égnek ringatja tenger

pillantásodat.


Folyamat

Szétáznak bennünk

lassan a versek s vérré

válnak a szavak.


Csoda

Forgat a múltban s

jövőben, mióta meg-

talált az örvény.


Parnasszus

Ölében visz a

hegyre. Nem bírja el a

papír súlyodat.


Sziromhoz

Maradsz a rózsa

hagyatéka. Hajtogatja

a becéző kéz.


Után

Megöltek tán az

útkereszteződések?

Kérdezte halkan.


Sóhaj

Takaréklángon

égni nem tudtam nem is

akarok Uram.


Emlékező

Aurája volt.

Gyakran emlékszem tisztán

csengő nevedre.


Belép

Kezében a vér-

adó rózsa, amely fel-

élte a kertet


Zápor

Elered.

Mintha

a jelenések könnye,

szomjas földre hull.


Égbolt

Szivárvány után

lebegő kék: festi az

eget encián.


Ómen

Valami készül,

jelzi érzékeny bőrünk

allergiája


Kölcsön

Minden szót

én érdemlek, mely

tebenned lakik.


Szobrászhoz

Milyen finoman

csiszolnak túlérzékeny

mozdulataid!


Jövőkép

Új memória-

játékok a hosszú ki-

hagyások után


Áthallások

Hallgatag meleg.

Lelkek közé ékelt az

Isten. Híd vagyunk.


Barátunk

Bicegve jár-kel

a nélkülünk időben.

Vigyáz a múltra.

hey, hey, hey... de jóóó!