fekete...fehér...játék

Vladimir Kush

A sakktábla kockái: éj és nap.

Bábuk vagyunk a sors keze alatt,

ő játszik velünk, tologat, kiüt,

és a sötét dobozba visszarak.

/Omar Khajjám/

Láttam ma egy nagyon szép filmet. A játszó nő. Ismerős érzésekre csodálkoztam rá, és arra, hogy milyen egyszerűen, sallangmentesen is lehet történetet mesélni. Nagy élmény volt.  http://www.youtube.com/watch?v=XrWtvD3hhGs

Nemes Nagy Ágnes

Délelőtt

Én úgy igyekszem. Fölkelek. Én sűrű kávét készítek. Mert vannak még szokásaim, mint bárkinek. Széles díványra kuporodva könyveimet lapozgatom. Én figyelek. És jobbkezem balvállamon, balvállamon. Ott fent a dél vonul csapatban, itt bent a vatta-némaság, – mint vékony ing, a gondolat úgy vérzik át, úgy vérzik át. * Mint belső részét tengeri uborka üldözője arcába torlaszolta – megmenekültem és üres vagyok. * Tudod, mi a közöny? A föld kidőlt, megdermedt s összetört bazalt kérgén latolhatom: mekkora volt a fájdalom. * Jó, bevallom bűnös vagyok. – – – – – – – – – – – – – – Csak tudnám, mit követtem el, hogy ennyire bűnhődni kell. – – – – – – – – – – – – – – mert meg kell bűnhődnöd azért is, amit ellened elkövettek. * Egy patkány lakott beleimben, nem vettem észre, míg kirágta. Már szemgolyóm sincs. Szemgödörrel tátongok a lyukas világba. * Holnapra kelve mi vigasztal? Lábkörmömet bekenni lakkal. * Nem szenvedek. Csak elviselhetetlen. Mért fáj az, ami nincs? * Mint nagycseppű, langyos eső görbe tájék gödrein, ráncosodó tenyerembe gyűlnek langyos könnyeim

IDOL

Fura álmom volt az éjjel... David Gilmour-ral találkoztam... a királyfi nem fehér paripán, hanem nyitott teherautón érkezett... aztán megkért süssek neki rántottát... :D 

BOLDOG ÚJ ÉVET!

EGÉSZSÉGET, BÉKESSÉGET, HITET, JÓKEDVET MINDENKINEK 

AZ ÚJ ESZTENDŐRE!

Békés, boldog karácsonyt kívánok Mindenkinek! :)

Karácsonyi dalok (lejátszási lista)

KO

Egy csomó gondolat kavarog bennem, és sírnom kell és fáradt vagyok és elegem van...Hosszú, hosszú  évek óta nincs egy rendes felkészülés a karácsonyra a munkám miatt.  Lelkiismeret furdalásom van a családom felé! Meg is szokhattam volna már, de ezt nem igazán lehet. Persze a mérleg másik serpenyőjében vannak olyan dolgok amik kicsit kompenzálják, és bizony kevesebb lennék nélkülük...csak olyan nehéz...A baráti ölelések, a kedves szavak, kinek-kinek vérmérséklete szerint... az "olyan sok erőt adsz nekem"-től, az elismerő kézfogásig az atyától (nem vagyok templomjáró! és mégis), az ovisok és az iskolások őszinte mosolyáig... Tegnap színházban voltunk a gyerekekkel és igen szép ajándékot kaptam attól az autista kisfiútól aki már több éve jár velünk. Elköszönt és adott egy puszit!!! Nekem ez nagyon-nagy dolog!!! Erre kell koncentrálnom és nem a sok-sok negatív élményre, a nem figyelésre... Még ez a nap munka és holnap már itthon leszek... és majd elmúlik...