Balanescu Quartet - Mountain Call

nyugi

Vannak napok - ez a mai is ilyen - amikor nem haladsz, kicsúszik a kezedből minden, összetörik, leég az étel és még sorolhatnám. Pedig gyönyörűen süt odakint a nap...Nehéz a feszültséget leküzdeni. Felteszem magamnak a kérdést, hogy mi bajom van...válasz nincs rá, csak gombóc a torokban és sírhatnék...No odase neki, foglalkozok mással...pl. megnézem a nemrég kapott prágai fotókat...nekem valók...



Milyen jó is lenne most kiülni a kobold(?) mellé és láblógatva elmélkedni...na majd egyszer...

...de itt is szívesen összekucorodnék...




Azt hiszem egy kicsit megnyugtatott...már csak az is, ahogy elképzeltem... :)

Most pedig nekiugrok a dolgomnak...hiszen ez is egy szép nap! :)

Ovis bálban jártam :)

Ó, azok a szép napok

„... mindig azt mondhatom magamnak, Winnie, vannak pillanatok, amikor megértenek és nem magadban beszélsz … Ha viszont … magamra hagynál, akkor ugyan mihez fognék, mihez foghatnék, mivel telne a napom, vagyis az ébredést jelző csengetéstől az alvást jelző csengetésig tartó idő? (Szünet) Egyszerűen magam elé néznék beharapott szájjal?”

(Winnie a darabból)

Ákos - Nem ér semmit a dal (40+ koncert)

Ma esti hangulat...

ÓVÓ

Gondolkodtam sokat mit is írhatnék...egy olyan emberről, aki már huszonegy éve része az életemnek. No, nem látványosan, hanem szépen csendesen. A munkáját sem nagy dérrel-durral végzi, hanem szépen csendesen, de kellő erővel és kitartással!!! Először csak a gyerekeimet óvta, szerette, - ezért pedig nem lehetek elég hálás! - ...aztán az a "szerencsés karambol" történt, hogy munka és barátság egymásra talált. Ha szomorú és feszült vagyok, elég bemenni az oviba és mindjárt nem olyan csúnya szürke a világ...vagy ha mégis.... hát akkor együtt teszünk ellene. Kiváló emberek veszik körül akikre figyel...és ők együtt lélegeznek...mindig!!!!

Segít....szó nélkül is...

Csak szuperlativuszokban tudok beszélni róla! Jó, hogy van nekünk!

Isten éltessen nagyon sokáig Anci óvó néni!!!

Komáromi János

emlékezés

hová tűnik pillangó szárnyak verdesése?

a napsugár fényű ragyogás?

oly könnyen semmivé lesz

mint néhány szívdobbanás

épp csak megcsillan az élet

még meg sem találtuk nyugalmunk

a testnek már búcsút int a lélek

az elmúlás árnyéka sötétlik rajtunk

kísért a csend

vigyázza még hangodat

magányába zár a szoba

láttatja még arcodat

érintésed is itt van még

őrizem a kezemen

könny cseppek gyász-harmata

emlékező szememen