„... mindig azt mondhatom magamnak, Winnie, vannak pillanatok, amikor megértenek és nem magadban beszélsz … Ha viszont … magamra hagynál, akkor ugyan mihez fognék, mihez foghatnék, mivel telne a napom, vagyis az ébredést jelző csengetéstől az alvást jelző csengetésig tartó idő? (Szünet) Egyszerűen magam elé néznék beharapott szájjal?”
(Winnie a darabból)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése