ÓVÓ

Gondolkodtam sokat mit is írhatnék...egy olyan emberről, aki már huszonegy éve része az életemnek. No, nem látványosan, hanem szépen csendesen. A munkáját sem nagy dérrel-durral végzi, hanem szépen csendesen, de kellő erővel és kitartással!!! Először csak a gyerekeimet óvta, szerette, - ezért pedig nem lehetek elég hálás! - ...aztán az a "szerencsés karambol" történt, hogy munka és barátság egymásra talált. Ha szomorú és feszült vagyok, elég bemenni az oviba és mindjárt nem olyan csúnya szürke a világ...vagy ha mégis.... hát akkor együtt teszünk ellene. Kiváló emberek veszik körül akikre figyel...és ők együtt lélegeznek...mindig!!!!

Segít....szó nélkül is...

Csak szuperlativuszokban tudok beszélni róla! Jó, hogy van nekünk!

Isten éltessen nagyon sokáig Anci óvó néni!!!

Komáromi János

emlékezés

hová tűnik pillangó szárnyak verdesése?

a napsugár fényű ragyogás?

oly könnyen semmivé lesz

mint néhány szívdobbanás

épp csak megcsillan az élet

még meg sem találtuk nyugalmunk

a testnek már búcsút int a lélek

az elmúlás árnyéka sötétlik rajtunk

kísért a csend

vigyázza még hangodat

magányába zár a szoba

láttatja még arcodat

érintésed is itt van még

őrizem a kezemen

könny cseppek gyász-harmata

emlékező szememen

Constantine Cavafy: ITHACA - ΙΘΑΚΗ

piano

Október vége...szép napsütéses reggel.

Az Unbending Trees csendes, melankolikus zenéje, a könyvtár polcait pásztában megvilágító napsugár. Különös hangulatatot áraszt. Igen...most erre a nyugalomra vágyom. Elegem lett az elmúlt idők harcaiból és az emberekből. Persze sok tapasztalattal gazdagodtam és az ember lánya előbb-utóbb megtanulja a különbségtételt...Mindennek megjön a maga ideje...hmm...de kicsit szomorú vagyok mindig, amikor rá kell döbbenjek - újra meg újra -, hogy az emberi butaság határtalan. Számomra mégis az a legszomorúbb ha nincs bizalom... :(((((((((

Járjuk az utunkat, néha-néha összetalálkozunk, míg van dolgunk egymással addig együtt megyünk. Az utak pedig érdekesen tudják egymást keresztezni...

Republic-Valahogy másképp történt meg

csak úgy magamnak

POLONIUS

S elmédbe vésd jól e nehány szabályt.
A gondolatnak nyelve sose keljen
Nálad, se tettre ferde gondolat.
Légy nyájas ámbár, de ne köznapi;
Kémlelve rostáld meg barátidat,
Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal;
De minden első jöttment cimbora
Üdvözletén ne koptasd tenyered.
Kerüld a patvart; de, ha benne vagy,
Végezd, hogy ellened másszor kerüljön.
Füled mindenki bírja, szód kevés;
Itéletet hallj bárkitől, ne mondj.
Öltözz, miképp erszényedtől telik,
Drágán, ne torzul; gazdagon, ne cifrán,
Mert a ruha jellemzi emberét,
S a franciák közt a jobb rangbeli
Legválasztékosabb főmester ebben.
Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot;
Viszont, adósság a gazdálkodás
Hegyét tompítja. Mindenek fölött
Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz.
Isten veled: áldásom benned ezt
Érlelje meg majd.

Shakespeare: Hamlet, első felvonás; 3. Szín

:)

Szoktam olyat játszani, hogy hirtelen meggondolásból felütök egy könyvet és megnézem mit üzen... Ma egy Paul Claudel kötet volt a kezem ügyébe és egy szép részletet kaptam A selyemcipő c. művéből:

DONA MUSICA: Nélküled nem kezdtem volna énekelni.

AZ ALKIRÁLY: Csakugyan boldoggá tettem valakit?

DONA MUSICA: Boldoggá és ezért szeretlek annyira, te adtad hangot nekem, amely hozzád beszél, azt az örömet, egyetlenem, amit pirulva sugárzok vissza rád.

AZ ALKIRÁLY: Azt hiszed, hogy az öröm olyasvalami, amit odaadunk és aztán ugyanúgy találjuk újra meg? Az örömet amit tőled kapok, másoknak arcán látod majd viszont.

Csak veled szemben leszek, Musica követelőző és szigorú. Igen, folyton arra akarlak tanítani, hogy a te helyed egészen kicsi.

DONA MUSICA: Csak játszd a büszke férfit, te kis mindentudó!

Ismered azt a helyet, amelyet szíved alatt kerestem ki magamnak?

Az enyém az és ha itt meg tudnál találni, nem érezném olyan jól magam.

AZ ALKIRÁLY: Majd mindjárt megmagyarázod ezt. Gyere, nem jól van így. Kövessük a tanácsot, amit az éjszaka és az egész föld sugall. Gyere velem erre a süppedő kis ágyra, amelyet nádból és harasztból vetettél.

DONA MUSICA: De ha megpróbál átölelni, nem hallja többé ám a muzsikát!

AZ ALKIRÁLY: Csak aludni akarok a közeledben, kezem kezedbe téve és hallgatni az erdőt, a tengert, a vizet, amely tovafut és újból visszatér, ezt a megszentelt örömet, ezt a végtelene szomorúságot, amely a kimondhatatlan boldogsághoz vegyül. Később, ha Isten egyesít bennünket, más titkok tárulnak akkor majd elénk.