:)

Szoktam olyat játszani, hogy hirtelen meggondolásból felütök egy könyvet és megnézem mit üzen... Ma egy Paul Claudel kötet volt a kezem ügyébe és egy szép részletet kaptam A selyemcipő c. művéből:

DONA MUSICA: Nélküled nem kezdtem volna énekelni.

AZ ALKIRÁLY: Csakugyan boldoggá tettem valakit?

DONA MUSICA: Boldoggá és ezért szeretlek annyira, te adtad hangot nekem, amely hozzád beszél, azt az örömet, egyetlenem, amit pirulva sugárzok vissza rád.

AZ ALKIRÁLY: Azt hiszed, hogy az öröm olyasvalami, amit odaadunk és aztán ugyanúgy találjuk újra meg? Az örömet amit tőled kapok, másoknak arcán látod majd viszont.

Csak veled szemben leszek, Musica követelőző és szigorú. Igen, folyton arra akarlak tanítani, hogy a te helyed egészen kicsi.

DONA MUSICA: Csak játszd a büszke férfit, te kis mindentudó!

Ismered azt a helyet, amelyet szíved alatt kerestem ki magamnak?

Az enyém az és ha itt meg tudnál találni, nem érezném olyan jól magam.

AZ ALKIRÁLY: Majd mindjárt megmagyarázod ezt. Gyere, nem jól van így. Kövessük a tanácsot, amit az éjszaka és az egész föld sugall. Gyere velem erre a süppedő kis ágyra, amelyet nádból és harasztból vetettél.

DONA MUSICA: De ha megpróbál átölelni, nem hallja többé ám a muzsikát!

AZ ALKIRÁLY: Csak aludni akarok a közeledben, kezem kezedbe téve és hallgatni az erdőt, a tengert, a vizet, amely tovafut és újból visszatér, ezt a megszentelt örömet, ezt a végtelene szomorúságot, amely a kimondhatatlan boldogsághoz vegyül. Később, ha Isten egyesít bennünket, más titkok tárulnak akkor majd elénk.