Salvador Dalí - Pegase (Pegasus)

Komáromi János

szólni

robbanni kéne
kavarni nagy vihart
elfújni minden álmot
csinálni valóság zivatart

dörögni fellegekben
villámokat földre szórni
áztatni földre hullt könnyekkel
és egyet sem szólni

vagy mégis inkább
kinyitni a szavak szelepét
elmondani a világnak
mi bántja az ember-gyerekét

szavakat formálni
mint ahogy a pék kiflit csinál
és remélni
hogy valaki figyel majd rám

megmutatni őszintén
mi forr belül
na hát... ez az...
ami ritkán sikerül

a szavak nem úgy viselkednek
mint a tészta
nem oly engedelmesek
és akad köztük léha

némelyik értelmét
mindenki másként hallja
nem úgy érti a hallgató
ahogy a "mondó" akarja

így gyakran sebez
egy simogatási szándék
haragot szülhet a szó
mit békítőnek szánnék

érthető és félre érthető
minden kimondott és leírt betű
semmi nem olyan világos mint a Nap
és nem oly egyszerű

mégis szólni kell
mert a szavaktól csak a csend mond többet
ha közölni akarunk valamit
hát töltsük meg szavakkal a csöndet

ha szerető szívvel hallgatják
amit átadni akarunk
megértés nélkül
biztosan nem maradunk

azután ha már szó-formában öntve
minden érzés és gondolat
átadhattunk mindent
ami lelkünkben fogant

érezni fogjuk
mennyivel könnyebb az életünk
ha kimondatlan terheket
tovább már nem viszünk

a pusztító robbanás helyett
kiderül majd felettünk az ég
és ehhez a változáshoz
néhány őszinte szó elég

..egy gyönyörű dal...

Köszönet érte Gábornak!

ajándék

Képzeljétek el, ma az én fotós barátomtól Kovács Tamástól kaptam egy képet!!! Olyan igazit, amit kitehetek a falra!!! A meglepetéstől ugyan nem látszott, de nagyon boldog lettem tőle! :)
Meg akarom mutatni, így belinkelem hol találjátok! :) Nézzétek meg Tamás többi képét is! Én mindegyiket imádom, azok pedig, amelyek kiállításon voltak a könyvtárban különösen közel állnak a szívemhez! :)

http://www.kovacstamas.hu/index01.html

A kép elérése:
Fotó Galéria
galériák
GaleLilla-Kiállítás New York 2006
a kép címe: 1956 in Times Square

...a tisztás, ahol megpihenek és meditálok...mohaszőnyeg...ha belefekszel úgy érzed, mintha eggyé válnál vele...
A mai harmóniakártyám képe az erdő :)

Erdő - lélek, beavatás, spiritualitás, karma

A tudattalan, a Jin oldalán felfedezett problémák jelképe. Meditáció során a beavatás színhelye (erdei tisztás). A népmesékben a hőst mindig az erdőben várja a próbatétel. A lombok között átszűrődő napfény reménysugár, míg a mohos fatörzsek az irányt mutatják az erdei úton. Az erdő a lélek és a feminin princípium szimbóluma, jelképezi a karmikus kihívást, feladatot, a megoldás hozta beavatást és az ismeretlen veszélyt is. Az erdő a halál birodalma is, a természet titkait rejti magában. Spirituális világ, melyen áthatolva az ember megtalálja a választ. A hindu aszkéták az erdőbe vonulnak meditálni. Bizonyos értelmezésben a sötét erőkre is utal a fénnyel szemben. Ez a lap nehéz szakaszt, kilátástalan, emberpróbáló helyzetet, nehézséget is jelölhet - ha ilyenben vagy, akkor bíztat, erőt ad, támogat.

Szerelmi üzenet: Párkapcsolatban élők számára is hozhat fékevesztett szerelmet, titkos viszonyt. Párkeresőknek házas partnert, karmikus szerelmet, érzelmi bizonytalanságot. Érzéseid bevisznek az erdőbe, kilátástalanságot élsz meg.

...újra a könyvtárban....

Babits Mihály Ritmus a könyvről

(A magyar Könyv ünnepére.)

Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.

Tudom én, hogy ülj bár autód volánja
mögött, vagy a gyár köt, rabként, vagy a bánya -
mostoha vagy édes: az Élet leánya
lelked, s csak a forró Cselekvést kívánja.

De jaj, a Cselekvés! jaj, a híres Élet!
Próbáltuk eléggé, láthattuk, mivé lett?
Csatatér a világ, s minden csuromvér lett,
mióta az Írást legyőzte az Élet.

És azt se mondjátok, hogy elég a könyv már,
hogy sok is az írás, s elborít e könyv-ár,
s alacsony lármával tellik ma a könyvtár,
ami volt szent kincsek csarnoka, és mentsvár!

Mert a Könyv is élet, nem hideg kincs az se;
s mint az emberkertben, nem hiányzik gaz se:
de a gaz is trágya, ne bánjátok azt se!
Csak a Holnap tudja, jó volt-e vagy rossz-e?

Óh öntözd lelkünket, termékeny áradás,
melytől szőlőnkben a bölcs részegség csodás
bora érik, s melynek sodrán a tanodás
fiú messze tenger öbléig csónakáz!

Óh elröpítő bor, gyors csónak, tárt ablak!
Jó oktató, aki virgács nélkül oktat!
Választott, hű barát, ki sohase zaklat,
de kész a hívásra, s mindig ad, ha adhat.

Öröklött, nagy Varázs, holtak idézője,
messze nemzedékek egymáshoz fűzője;
mert csak a Könyv kapcsol multat a jövőbe,
ivadék lelkeket egy nemzetté szőve.

Ki nélkül a nép csak feledkező falka,
emlékezet! áradj szerte a magyarba!
Jaj, nem elég minket kapcsolnod a Múltba:
jelent a jelenhez kell kötöznöd újra!

Jelent a jelennel, testvért a testvérrel
köss össze, Magyar Könyv, dús közös eszmékkel!
S elszorított, fájó tagokba is érj el:
ne engedd zsibbadni, fussad át friss vérrel!

Különös háló, mely országokat fog be!
Óh megmaradt fegyver: út messze szívekbe!
Ködön át, bús társak, törjétek küszködve:
s fonjuk majd kis hálónk a Nagyba, az Egybe,

az Emberszellem szent hálójába, amely
idegent is szelíd testvérségbe emel,
mint titkos felhő, mely e földi vesztőhely
szegény elítéltjét ég felé viszi fel.

1929. tavasz

...Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjenek életünk egy szakaszán. Nem azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Még azért sem, hogy tanácsokat adjunk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Az igazi találkozások pillanatában, belopakodunk egymás életébe és a lelkünk jót "ücsörög" egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozhassak vele. Érezzem ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert, itt vagy amott, mintha a Véletlen Játéka volna csupán, aztán összeköti őket a barátság láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohasem felejtsük el azt a dallamot, azt a hangulatot, amit elénk terelt és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.

/thesecret.hu - a vonzás törvénye/