...Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjenek életünk egy szakaszán. Nem azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Még azért sem, hogy tanácsokat adjunk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Az igazi találkozások pillanatában, belopakodunk egymás életébe és a lelkünk jót "ücsörög" egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozhassak vele. Érezzem ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert, itt vagy amott, mintha a Véletlen Játéka volna csupán, aztán összeköti őket a barátság láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohasem felejtsük el azt a dallamot, azt a hangulatot, amit elénk terelt és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.

/thesecret.hu - a vonzás törvénye/