esti hogyis

Már megint annyi minden történik... és én csak kapkodom a fejem... próbálok haladni, de nem érzem, hogy előbbre jutok...pedig igen. Jégkirálynő... nem szeretem állapot, remélem nem tart túl sokáig.
Itt ez a jó kis zene és ez az ember aki most bármit gitározik csendesen, finoman, jó a lelkemnek.
Hálás vagyok érte, hogy van... persze a gitárról eszembe jut Horváth Feri barátom, akit a megfelelő időben "kaptam" mint Balla Zsoltit a gitárművész fotóst... mindenkinek megvan a helye... :) Aztán meglátjuk jövő héten hogy muzsikálja bele magát a lelkembe egy másik nagyszerű ember...
Na csak derűsen...
Legyen ez a mai vers:

József Attila

SZÉP CSÖNDESEN ALUDJ

Szép este van. Szép csöndesen aludj.
Szomszédjaim is lefeküsznek már.
Az uccakövezők is elballagtak.
Messze-tisztán csengett a kő.
Meg a kalapács
Meg az ucca
S most csönd van.
Régen volt amikor láttalak.

Dolgos két karod is oly hűs
Mint ez a nagy csöndű folyó.
Nem is csobog csak lassan elmegy.
Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák
Aztán a halak
A csillagok is.
És én egészen egyedül maradok.

Fáradt vagyok sokat is dolgoztam
Én is elalszom majd.
Szép csöndesen aludj.
Bizonyosan te is szomorú vagy
Azért vagyok én is szomorú.

Csönd van
A virágok most megbocsátanak.

1925. ápr. eleje