Babits Mihály

Húsvét előtt

S ha kiszakad ajkam, akkor is,

e vad, vad március évadán,

izgatva belül az izgatott

fákkal, a harci márciusi

inni való

sós, vérizü széltől részegen,

a felleg alatt,

sodrában a szörnyü malomnak:

ha szétszakad ajkam, akkor is,

ha vérbe lábbad a dallal és

magam sem hallva a nagy Malom

zugásán át, dalomnak izét

a kinnak izén

tudnám csak érzeni, akkor is

- mennyi a vér! -

szakadjon a véres ének!

Van most dicsérni hősöket, Istenem!

van óriások vak diadalmait

zengeni, gépeket, ádáz

munkára hülni borogatott

ágyuk izzó torkait:

de nem győzelmi ének az énekem,

érctalpait a tipró diadalnak

nem tisztelem én,

sem az önkény pokoli malmát:

mert rejtek élet száz szele, március

friss vérizgalma nem türi géphalált

zengeni, malmokat; inkább

szerelmet, embert, életeket,

meg nem alvadt fürge vért:

s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is

ez inni való sós vérizü szélben,

a felleg alatt,

sodrában a szörnyü Malomnak,

mely trónokat őröl, nemzeteket,

százados korlátokat

roppantva tör szét, érczabolát,

multak acél hiteit,

s lélekkel a testet, dupla halál

vércafatává

morzsolva a szüz Hold arcába köpi

s egy nemzedéket egy kerék-

forgása lejárat:

én mégsem a gépet énekelem

márciusba, most mikor

a levegőn, a szél erején

érzeni nedves izét

vérünk nedvének, drága magyar

vér italának:

nekem mikor ittam e sós levegőt,

kisebzett szájam és a szók

most fájnak e szájnak:

de ha szétszakad ajkam, akkor is,

magyar dal március évadán,

szélnek tör a véres ének!

Én nem a győztest énekelem,

nem a nép-gépet, a vak hőst,

kinek minden lépése halál,

tekintetétől ájul a szó,

kéznyomása szolgaság,

hanem azt, aki lesz, akárki,

ki először mondja ki azt a szót,

ki először el meri mondani,

kiáltani, bátor, bátor,

azt a varázsszót, százezerek

várta lélekzetadó szent

embermegváltó, visszaadó,

nemzetmegmentő, kapunyitó,

szabadító drága szót,

hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!

béke! béke már!

Legyen vége már!

Aki alszik, aludjon,

aki él az éljen,

a szegény hős pihenjen,

szegény nép reméljen.

Szóljanak a harangok,

szóljon allelujja!

mire jön uj március,

viruljunk ki ujra!

egyik rész a munkára,

másik temetésre

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre!

Ó béke! béke!

legyen béke már!

Legyen vége már!

Aki halott, megbocsát,

ragyog az ég sátra,

Testvérek, ha tul leszünk,

sohse nézünk hátra!

Ki a bünös, ne kérdjük,

ültessünk virágot,

szeressük és megértsük

az egész világot:

egyik rész a munkára,

másik temetésre:

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre!

Ancsel Éva gondolatok

Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okokból kifolyólag, s milyen indokok alapján szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy jól nevelt embernek kell beszélnie, vagy sohase szeretett.

Eszes lény az ember, tehát mérlegel: tegye, ne tegye. S közben kuncog benne a lélek: "Csak töprengj, okoskodj - dönteni úgyis én fogok, sőt már döntöttem is, ha te még nem is értesültél róla."

Akinek nincs humorérzéke, az kicsinyke vétkeket se tud megbocsátani. A humorérzék tehát etikai jelentőségű.

Az se más, mint civilizált kegyetlenség, ha valaki annyira - úgymond - elfoglalt, hogy soha nincs ideje senkire.

A semmi ágán is megél a szív, ha elhallatszik hozzá a szomszédos ágon ülő dobbanása.

Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: "Szárnyakkal felszállni tilos!"

Nem szeretem az örökké mérlegelőket. Akik sohase meggondolatlanok és sohase csodálkoznak. Kezükben láthatatlan, finom mérőműszereikkel járják a világot, s megvárják, míg a mérleg vibráló nyelve megnyugszik egészen – aszerint fogják megszabni lépteik ütemét, olykor sietni is fognak, máskor szántszándékkal késnek és nem akad el a szavuk se az izgalomtól, se semmi mástól. Ahogy a hangjukat megemelik, érezni azon is, hogy otthon előre kimérték – vagyishát azt, hogy mennyire emelhetik föl veszélytelenül. Csak rövidtávfutásra vállalkoznak, és arra is csak akkor indulnak el, ha biztos győzelmüket minden jóshely visszaigazolja. Ha győznek, ellenőrzik az érme nemesfém tartalmát, s még azt is kimérik, hogy kinek mennyi ideig, hány másodpercig érdemes rázni a kezét, tudniillik gratuláció alkalmából.

Szeretni kevesen tudnak, ez köztudott. De még kevesebben tudják elviselni a következményeit.



Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még

jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.

Színházi világnapra

rosszkedv űző :)

Hozzákezdtem feldolgozni a tegnapi Tehetségnapján készült képeket. Sajnos csak mobiltelefon állt a rendelkezésemre, így a minősége elég rossz. DE! Nem is ez a lényeg, hanem ez a két kicsi emberpalánta, akikre ha ránézek mindig mosolyt csalnak az arcomra. Bettina és Máté, akik már első osztály óta szerelmesek egymásba. :) Imádnivalóak! :)

Leander Rising- Viharom Tavaszom / My Storm My Spring

hazaaaa...

Szeretnék már hazamenni Parádóhutára... :( ...na de majd Húsvétra! :) ...és jó időt is nagyon szeretnék!!! 

Cipő

Már nem jövök, a hajnal elvisz innen, elköltözök.
Az éjszaka hiába vár, nem jövök.
Életre kelt halálba hív a rózsák vére.
Ártatlanul, bűnös álmainkat, ártatlanul.
Élünk csak gondolatban ártatlanul.
Életre kelt halálba hív a rózsák vére.

Azt hittem, hogy mindíg így marad ez a nap.
Azt hittem, hogy örökre itt marad.
Nem volt igaz. Hinné, de mégse tudja.
Nem volt igaz. De egyszer megtanulja.
Nem volt igaz.Életre kelt halálba hív a rózsák vére.
Hazudni kell minden álmot újra.
Kalandra fel, indulj a hosszú útra.
Repülni hív, vörösben izzik most az ég,
Mint a rózsák vére.
Mondd, hogyha kérném, hogy maradj velem.
Mit válaszolnál, mondd el kedvesem.
Nézd, fenn az égen a nap is megállt,
Úgy figyel minket, várja a folytatást.

Azt hittem, hogy mindíg így marad ez a nap.
Azt hittem, hogy örökre itt marad.

Bódi László

1965-2013

A vers világnapjára

:) kaptam...

Réka alkotta! :) Mennyei!!!

Kimnowak - Szívlapát

Legyen ma ez a nap dala... :)

Sándor, József, Benedek kérünk egy kis meleget! :)

Szent Patrik napja

Patrik, az írek térítője és nemzeti szentje (†461). Tisztelete elterjedt az egész középkori katolikus Európában, így a szomszédos Ausztriában is.^* Nálunk azonban sem patrociniumával, sem ábrázolásával nem találkozunk. Neve néhány középkori misekönyvünkben mégis felbukkan.

Névünnepén az ír férfiak, bárhol élnek is a világon, kalapjukra zöld rekettyelevelet tűznek és így köszönnek egymásnak: „áldjon meg az Isten és Szent Patrik”. A legenda szerint Jézustól kapott botjával űzte el a zöld szigetről, vagyis Írországból a mérges kígyókat.^* A jámbor hagyomány azt is tudja, hogy a hitetlenkedőknek egy kénkövektől párolgó barlangban megmutatta a gonoszok pokoli kínját és az igazak örömét. A barlang neve azóta is Szent Patrik purgatóriuma, amelynek a középkor épületes vízió-irodalmában nagy híre volt.^*

A számos egykorú leírás, beszámoló között éppen két magyar zarándok lovagnak, a Nagy Lajos király seregében harcoló György vitéznek (Georgius miles de Ungaria) és a Zsigmond király udvarnépéhez tartozó Pásztói Tar Lőrincnek, illetőleg a nevük alatt ránk maradt irodalmi alkotásoknak volt a középkor végén legnagyobb hatása. Legtöbb szövegváltozatuk latin nyelven maradt hátra, de ismerünk egykorú olasz, katalán, francia, provenszál, cseh, német átköltéseket is. A hazai hagyomány emlékezetét sajnos csak a Tinóditól megörökített foszlányok őrzik. A barokk időkben nyilván már nevük sem ismeretes. Ezért fordíttatja Eszterházy Pál épületes magyar olvasmányul Oenius vitéz látomásait, aki állítólag a XII. században élt.^*

Szent Patrik napját hazánkban tudomásunk szerint egyedül a győri székesegyház ünnepli meg. Ekkor van ugyanis a Vérző Szűzanya néven emlegetett kegyképének búcsúnapja. Történetéhez hozzátartozik, hogy egy Írországból menekült püspök, Lincaeus Valter székvárosából hozta magával a képet Győrbe, ahol kanonok lett (†1663). A festményt a székesegyházra hagyta: a jámbor hagyomány szerint 1697. március 17-én, tehát éppen Patrik ünnepén vérrel verejtékezett.

 http://mek.oszk.hu/04600/04656/html/unnepiki0055/unnepiki0055.html

március 15.

1848

Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,

Te a népek hajnalcsillaga!...

Megviradt, fölébredett a föld, fut

A hajnaltól a nagy éjszaka.

Piros arccal

Jött e hajnal,

Piros arca vad sugára

Komor fényt vet a világra;

E pirúlás: vér, harag és szégyen

A fölébredt nemzetek szemében.

Szégyeneljük szolgaságunk éjét,

Zsarnokok, rátok száll haragunk,

S a reggeli imádság fejében

Istenünknek vérrel áldozunk.

Álmainkban

Alattomban

Megcsapolták szíveinket,

Hogy kioltsák életünket,

De maradt még a népeknek vére

Annyi, ami fölkiált az égre.

Áll a tenger nagy elbámultában,

Áll a tenger és a föld mozog,

Emelkednek a száraz hullámok,

Emelkednek rémes torlaszok.

Reng a gálya...

Vitorlája

Iszaposan összetépve

A kormányos szíve képe,

Aki eszét vesztve áll magában

Beburkolva rongyos bíborában.

Csatatér a nagyvilág. Ahány kéz,

Annyi fegyver, annyi katona.

Mik ezek itt lábaim alatt?... hah,

Eltépett lánc s eltört korona.

Tüzbe véle!...

No de mégse,

Régiségek közé zárjuk,

De nevöket írjuk rájuk,

Különben majd a későn-születtek

Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek.

Nagy idők. Beteljesült az Írás

Jósolatja: egy nyáj, egy akol.

Egy vallás van a földön: szabadság!

Aki mást vall, rettentőn lakol.

Régi szentek

Mind elestek,

Földúlt szobraik kövébül

Uj dicső szentegyház épül,

A kék eget vesszük boltozatnak,

S oltárlámpa lészen benne a nap!

Fotóterápia - Szirtes András, Kilátó Klubház, Soteria Alapítvány

Ez is megy a kincsesládámba. :)

.

 Nagy László

Alkonyat, virradat

Felleg úszik: sajgó hattyú,

napnyugat: vörös koporsó,

eljön a hold: síró asszony,

haja világra leomló.

Csavarodok holdsugárba,

állok tornyas kék sisakban,

nap születik forró ágyon,

meghalok a virradatban.

elment... :(

Éreztem... szerintem már az elejétől fogva, bár még reménykedtem és volt egy nap amikor azt hittem, "ébredni könnyű álomból jobb nap sosem volt még"... de ez már nem a Te álmod volt... A sírás fojtogat és én nem tudok csak annyit tenni, hogy meggyújtok egy gyertyát. Szép tulipános olyan igazi... amilyen voltál. Volt egy álmom, hogy szeretnék Veled találkozni. Még a kislányommal is megbeszéltük, hogy 50. születésnapomig ezt összehozza nekem...de ezt a legrosszabb álmomban sem gondoltam, hogy emiatt nem sikerül. A dalaid velem voltak örömömben, bánatomban...és lesznek is... Nyomot hagytál a lelkemben és mindig emlékezni fogok Rád!!  Nyugodj békében Cipő.. a szivárvány túloldalán...

Bagginsnak

Boldog születésnapot! :)

Réka 25

Teljesüljenek az álmaid Csillagom!!! 

"Azt mondták, szálljak egy villamosra, melynek 'Vágy' a neve, aztán szálljak át egy másikra, amelyet 'Temetőnek' hívnak, menjek hat megállót, és szálljak le az 'Elysiumi mezők'-nél"

Tegnap este barátnős színházas estét tartottunk. A Miskolci Nemzeti Színház vendégjátékaként Gyöngyösön megnéztük A vágy villamosát. Remek előadás nagyszerű alakításokkal. Jó szívvel ajánlom figyelmetekbe, ha lehetőségetek adódik nézzétek meg!!!

Forrás:

egy szomorú reggel

Van az úgy, hogy elég szomorúan kezdődik a reggel... Megszokhattam volna már, hogy nem értenek vagy félreértik a gondolataimat, de ez mindig lehangol. No, akkor most elgondolkodom én is, hogy mit csinálok rosszul.

Havasi Balázs - Magányos angyal / Lonely Angel

...mert mindenkiben ott él a magányos angyal is. Tegnap este ez a zene nyugtatott meg, és úgy hiszem vissza-vissza fogok térni hozzá.

Hmmm... azt hiszem tegnap este történt még valami...megszűnt egy oldal amit szerettem. Éreztem, hogy így lesz, de amikor szembesül vele az ember fájdalmas. Olyan, mint amikor a gyerektől elveszik a játékát. Ugyan már kopott és használt volt, de nagyon kedves. Hiányozni fog... valaminek a vége egy új kezdete. Igaz, most még nem látom, hogy mi lesz az ami betölti majd a helyét. A sok-sok év alatt annyi szépet kaptam az ott megforduló emberkéktől, hogy csak hálásan tudok rájuk gondolni! Köszönöm!
...és most még összeszorul a torkom és megkönnyezem... és ezer köszönet a Zsákosnak!

Fodor Ákos: Egy Pilinszky-dallam

Mikor már csaknem elveszek:

hiányod megfogalmaz.

Két gyengeség beleremeg,
kettejük mily hatalmas!

Lehetetlenségünk ragyog!
Nincs szem, mely belenézhet.
Taglalhatatlan állapot
— nem része az egésznek.

Nincs időnk. Nincs történetünk.
S mi nincs, az múlhatatlan.
Nem ismerünk erényt, se bűnt
az Örök Pillanatban.

...sétálj el...

"Egy ponton majd rájössz, hogy valakiért, vagy valamiért olyan sokat tettél, hogy az egyetlen lehetséges lépés az, ha megállsz. Hagyd őket békén! Sétálj el! Ez nem olyan, mintha feladnád, és nem olyan, mintha nem próbálkoznál. Annyi az egész, hogy meg kell találnod a határt a határozottság és az elkeseredettség között. Ami tényleg a tied, az úgy is a tied lesz, ami pedig nem, az nem számít mennyire keményen próbálkozol, úgysem lesz soha.."