2012. december 31., hétfő

2012. december 21., péntek

KO

Egy csomó gondolat kavarog bennem, és sírnom kell és fáradt vagyok és elegem van...Hosszú, hosszú  évek óta nincs egy rendes felkészülés a karácsonyra a munkám miatt.  Lelkiismeret furdalásom van a családom felé! Meg is szokhattam volna már, de ezt nem igazán lehet. Persze a mérleg másik serpenyőjében vannak olyan dolgok amik kicsit kompenzálják, és bizony kevesebb lennék nélkülük...csak olyan nehéz...A baráti ölelések, a kedves szavak, kinek-kinek vérmérséklete szerint... az "olyan sok erőt adsz nekem"-től, az elismerő kézfogásig az atyától (nem vagyok templomjáró! és mégis), az ovisok és az iskolások őszinte mosolyáig... Tegnap színházban voltunk a gyerekekkel és igen szép ajándékot kaptam attól az autista kisfiútól aki már több éve jár velünk. Elköszönt és adott egy puszit!!! Nekem ez nagyon-nagy dolog!!! Erre kell koncentrálnom és nem a sok-sok negatív élményre, a nem figyelésre... Még ez a nap munka és holnap már itthon leszek... és majd elmúlik...

2012. december 10., hétfő

?

Az egyik közösségi oldalon jött szembe velem a lenti idézet. Lehet, ha nem találkozok mostanában ilyen erősen kettéhasított emberrel nem is veszem észre. Persze sokan élnek így, de néha olyan jó lenne, ha  tudnék segíteni és legalább elgondolkodnának rajta. Tudom azt is, hogy mindaddig ez nem lehetséges amíg csak hárítás van... Az meg, hogy az ember eszköztára mire elég, hogy segítsen??? Nem tudom... azért egy mosoly nem árt meg, és talán félre sem értik...

"Hát nem nevet­sé­ges ilyen ket­té­ha­sí­tott ember­ként élni? Kife­szítve állan­dóan a köte­les­ség­tu­dat és az öröm­vágy közé? Ha némi verő­fény éri az arcot, már vár­juk rög­tön az árnyé­kot is. A kicsi­kart jókedv után a menet­rend­szerűen meg­ér­kező bűn­tu­da­tot. Mért élünk úgy, mint aki­ket örö­kös mulasz­tás ter­hel? Soha a jelen — csak a múlt vagy a jövő! Soha a mara­dék­ta­lan perc, min­dig a járu­lé­kai is: salakja, sze­metje. Annyira elszok­tunk tán a tes­tünkre sza­bott, jó örö­möktől, hogy ha várat­lan aján­dék gya­nánt kapunk belőle vala­mit, már gya­nús­nak és leke­nye­rező­nek érez­zük az egész világegyetemet?"
Csoóri Sán­dor

forrás: http://lelkizona.hu/kotelessegtudat-es-oromvagy/



2012. december 6., csütörtök

2012. december 2., vasárnap