Ma arra készültem, hogy a barátságról írok, de úgy érzem, ez nem fog sikerülni... Annyi minden történt velem ebben az évben és azt hiszem vízválasztó is volt. Nagyon nehezen éltem, élem meg a mai napig azt, hogy csalódnom kell...igaz, azok nem igazi barátságok voltak...mert igaz barátja csak egy lehet az embernek...de vannak akikről hiszed, hogy közel állnak hozzád és szeretnek...lehet persze egy-egy pillanatban így is volt...de...csak ott van a de...megint többet vetítettem bele mint a való...nem baj...örülök annak akinek fontos vagyok...és az egyetlen barátnak! :)...pedig ők sem tökéletesek...
Hmmm...kár, hogy nem tudom leírni ami az agyamban cikázik...de nem fontos...ha az lenne le tudnám...és egy idézet, mert találó...
"Azért bocsátottam meg neked, mert nem vagy tökéletes. Tökéletlen vagy, akárcsak én. Minden ember tökéletlen, a házam előtt lévő ember is, aki szemetel. Amikor fiatal voltam, szívesen lettem volna valaki más. Dr. Bernard Hazelhof azt mondja, hogy ha egy lakatlan szigeten lennék, akkor hozzá kellene szoknom saját társaságomhoz - saját magamhoz, és a kókuszokhoz. Azt mondta, hogy el kellene fogadnom magam, az összes hibámmal együtt, és hogy nem mi választjuk a hibáinkat. Ezek a részeink, és együtt kell élnünk velük. Viszont a barátainkat megválaszthatjuk, és én örülök, hogy téged választottalak. Dr. Bernard Hazelhof azt is mondta, hogy az életünk olyan, mint egy nagyon hosszú járda. Néhány jól kikövezett. Másoké, mint az enyém, repedésekkel, banánhéjakkal és cigarettacsikkekkel teli. A te járdád is olyan, mint az enyém, csak valószínű nincs annyi repedés rajta. Remélhetőleg a járdáink egy nap összefutnak, és megoszthatunk egymással egy sűrített tejet. Te vagy a legjobb barátom. Te vagy az egyetlen barátom.
hogy is van?? aki nem vár semmit,nem is csalódhat!! <3
VálaszTörlésIgen, tudom... :) ...hosszú és lassú mire részemmé válik...de majd egyszer csak... :)
VálaszTörlés