Vitezslav Nezval

A PRÁGAI HARANGOK

A prágai harangok integetnek hagyd el szekrényeid

A prágai harangok integetnek szállj le az utcára

Ahol kószálok társnőt keresek

A prágai harangok elkísérik temetésed

A szívemben senkit sem várva

A prágai harangok vezetnek engem a cifra csapdák mentén

A prágai harangok hívnak mindnyájatokat

Akiket szívemhez szorítottam s nevüket elfeledtem

A prágai harangok hívják a macskaszemeket melyek mögött a küszöbön beléptem

Ahol nyöszörgött mindig ugyanaz a púpos vak ember

A prágai harangok hívják barátaimat

A prágai harangok hívják intő emlékeimet

A prágai harangok hívják az időt amikor nem a halál a rossz

A prágai harangok hívják valamennyi öklöt

Hogy beleüssenek a csodás üvegekbe

A prágai harangok hívják az apácákat

Hogy fehér térdüket megmutassák

Melyek elfordultak a szerelemtől

A prágai harangok hívják a könnyű nőket

Az ablakoknál amerre a holdkóros jár

A prágai harangok hívják a picinyeket

Hogy egyszerre kiáltsák miért

A csillag vagy a pacsirta

Vagy a dunyhaforma szörnyűség

A prágai harangok hívják a bús őrülteket

A prágai harangok hívják a csillagokat míg szétárasztja őket a fájóvágyú éj.