...a kincs... :)

Két ember attól fogva számít igazi barátnak,
amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet!

Gentry, Dave Tyson

A barátságban az a jó, hogy amit az egyik gondol, szívesen gondolja a másik is.

Kálnai Adél

Mi a barátság egyáltalán, ha nem az, hogy osztozunk egymás őrültségeiben?

Marc Lévy

Mert minden érték, amit az életben találhatunk, azokból a kapcsolatokból fakad, amiket a körülöttünk lévőkkel alakítunk ki. Mert nincs semmi olyan anyagi dolog, ami felérhetne a szeretet és a barátság megfoghatatlan kincsével.

Robert Anthony Salvatore

- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?

- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.

A.A. Milne

Pilinszky / I./

Egy lírikus naplójából
(Új Ember 1972. július 2.)

Szemben a közhittel, a lusta ember nemcsak az, aki átalussza az időt vagy ölbe tett kézzel üldögél. A restségnek létezik egy sokkalta megtévesztőbb és kifinomultabb formája. Az a fajta sürgés-forgás, lázas tevés-vevés, ami a valódi cselekvés megkerülése. Némi "filozófiával" azt mondhatnám, hogy ezer tetszetős tévedés se pótol egyetlen igaz gondolatot se súlyban, se erényben.

A pontos, igaz cselekvés az, amelyik számba veszi és mérlegeli a "pálya" minden nehézségét, és a "véletlenek" esetleges szélfúvását éppúgy, mint a föladat "bemérhető" részét, persze nehéz, s nemegyszer kevésbé látványos a vaksi "szorgoskodásnál". A közvélemény könnyen ítél a látszat után, s az izzadtságot legtöbbször a koncentrált figyelem elébe helyezi. Pedig ez a csúsztatás melegágya ennek a fajta kritikai lustaságnak és előítéletnek, mely melegágya a burkolt restségnek, belső tunyaságnak, s csupán képmutató változata a hétalvásra ítélt mesebeli semmittevésnek. Ahogy a félelem és élhetetlenség a betegségbe, úgy menekül nemegyszer a belső restség az aktivitásba, a minőség megkerülésével a középszerűség tevékeny gyakorlatába.

A valódi cselekvés mindig minőségi, a mennyisége - ha nem is elhanyagolható - alárendelt szerepet játszik. Ezért olyan nehéz: bizonyos értelemben úttörés, mindig szűzföld meghódítása, mindig a "gyémánt szívébe" tör.

Valóban jót cselekedni éppoly nehéz, mint valóban jót tenni. A jótett ugyanis nem jótékonykodás. A felebarát bajának nem tüneti ápolgatása-kezelgetése. s főként nem tulajdon lelkiismeretünk megnyugtatására szolgál. Az ilyen "jótett" nem jótett. Igazi jótett egyedül az, ami valóban segít is a másikon. Ehhez azonban erő kell, figyelem, a másik bűnének és nyomorának teljes és maradéktalan átélése. Szembenézés az elviselhetetlennel. Szembenézés a kibírhatatlannal. A bevallhatatlanul súlyos nyomorúsággal. Szembenézés - és azonosulás vele..

(...)

A fentebb leírt két "alaptétel nem kevésbé áll a "művészi cselekvésre". Itt is érvényes, hogy a való lépést semmi se pótolja.(...) Ezer közepes verssor nem ér fel egyetlen telitalálattal. Mi több: bőség, valódi bőség is csak ebből a valódi forrásból fakadhat; az egyetlen, igaz, tiszta forrásból.

(...)

Ebben a fölismerésben azonban egy másik is bennefoglaltatik. Az, hogy a "telitalálat" nem sürgés-forgásunk gyümölcse, hanem minden odaadó figyelmünk ellenére: kegyelem. Ahogy a valódi munka, a valódi jótett is az. Rejtett, mélységesen koncentrált, majdnem észrevétlen és alázatos.
Egyszóval: tiszta kegyelem."

szép :)

most....

... néha vissza-vissza köszönnek hangulatok, érzések...meghallasz egy dalt és megrohannak...ma csak keresgéltem, igazán nem volt célom és ezt a dalt találtam...egy újabb feldolgozás...és jól esik a lelkemnek, hogy más...és fura...

Koan

„sötét van” mondta
és a lámpa fénye is
belehalványult

/Fodor Ákos/

Kovács Tamás fotó

...70 lenne...

Kamaszkorom meghatározó egyénisége... :)

Dsida Jenő

Így volna szép

Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit -
Mikor a kezem
A rózsafáról
Egy szirmot halkan
Leszakít,
Mikor átrezeg
Egy síró dallam
Finom húrjain
A zongorának;
Mikor szívemben
Harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel
Hatalmas árnyak:
Mikor a szó
Mire se jó,
Mikor szemem egy
Ártatlan fényű
Szempárba mélyed;
Mikor álmodom
S messzire elhagy
A fájó élet;
Mikor ujjongva
Nevet a kék ég,
S a szellő mégis
Ezer zizegő
Halott levélkét
Takarít -
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit.

S akkor előttem
Áll a nagy titok,
Amelynek soha
Nyomára jönni
Nem birok:

Miért nem szabad
Azt a sejtelmes
Suttogó halált,
Letépett szirmot
Szavakba szednem?
Miért nem lehet
Azt az örökös
Borongó, ködös
Szomorú álmot
Papírra vetnem?
Miért nem tudom
Azt a pillantást
Azt a sóhajtó,
Méla akkordot,
Mit a futó perc
Szárnyára kapván
Régen elhordott, -
Megrögzíteni,
S aztán őrizni
Örökre, csendben?
Az a sok síró
Ábrándos érzés
Miért nem ülhet
Miért nem gyülhet
Lelkem mélyére
S nem tömörülhet
Dalokká bennem?

Vagy ha már róluk
Dalt nem is zengek,
Miért nem tudom
Tudtokra adni
Csupán azoknak,
Kiket szeretek,
S akik szeretnek?
Nem mondom: szóval,
Csak egy mélységes
Szempillantással,
Egy fénylő könnyel,
Egy sóhajtással, -
S csupán ők tudnák,
Hogy mit jelent
Ez a rejtélyes
Titkos beszéd...

Így volna édes,
Így volna szent,
Így volna szép!

1924. február hó 13-án

...egy másik szemszög... :)

Mosonyi Alíz

Komoly Tanácsok Boltja

A Komoly Tanácsok Boltjában föl-alá sétál a boltos, Doktor Sétamárta. Jönnek a vevők, kérdezik tőle, mondja meg, Doktor Sétamárta, hagyma vagy alma, titokban vagy tudottan, ébren vagy álomban, piros vagy fekete, ajtó vagy ablak, nyitni vagy csukni, foggal vagy körömmel, vajjal vagy mézzel, előbb vagy utóbb, ölelni vagy csókolni, életre vagy halálra. Sétál föl-alá Doktor Sétamárta, lehet, hogy hagyma, lehet, hogy alma, lehet titokban, lehet tudottan, lehet hogy ébren, lehet, hogy álomban, lehet, hogy piros, lehet, hogy fekete, lehet az ajtó, lehet az ablak, lehet, hogy nyitni, lehet, hogy csukni, lehet foggal, lehet körömmel, lehet, hogy vajjal, lehet, hogy mézzel, lehet, hogy előbb, lehet, hogy utóbb, lehet ölelni, lehet csókolni, lehet, hogy életre, lehet, hogy halálra, menjenek haza szépen.

egy nehéz nap éjszakája

Rettentő furán érzem magam...reggel fél hattól este fél tizenegyig a választáson dolgoztam. Az egyik szemem sír, a másik nevet...persze tudom, hogy véletlenek nincsenek és a történéseknek mindig oka van...Sajnálom, hogy az egyetlen ember akinek az értékítéletében tökéletesen megbízom, nem jutott be a testületbe...így kellett lennie, hiszem, hogy jön valami jobb neki ami miatt így kellett lennie! Feszült, fárasztó, néha unalmas nap volt, de sok kedves emberrel, akiket szeretek...és a végeredmény...hát hiszem azt is, hogy nekem megfelelő!! Fontosak a megérzések...nem tudom megmagyarázni, de lehet, hogy csak a tíz éves munkakapcsolat, de lehet más...ma volt valami nagyon fura érzésem....de ezen még gondolkodnom kell...holnap új nap és végre megnyugodnak(remélem) a kedélyek...

...hazajöttem. és a kislányom ezt hallgatta...ez a szám most már mindig erre a napra fog emlékeztetni...

Fodor Ákos

szivemet veri
a rendfenntartó idő;
szivem visszaüt

Sarkalatos
bizonytalanság

Ki mondaná meg:
mely tettünk hanyadszorra
lehet az Első?

Mozart

hommage a K. D.

nincs rossz fű. Nincs szél,
ami ne jól fújna. Nincs
hamis madárfütty

Meta–inferno

A rosszat is? – jó.
De, hogy a Legjobbat is
meg lehet szokni!

Mindennapi teszt-kérdés

Látod-e még azt,
amit nézel, vagy már csak
tudod: „ott” „az” „van”?

Pont

Nem út és nem cél:
érthetetlen, gyönyörű

helybenröpülés.

Minden megérint.

- Úgy látszik: sose nő be

a szívem lágya.

Rafael Olbinski