Vladimir Kush

Komáromi János
mulandó

mulandó minden örök
felhasadnak a körök

sarkok és élek
karcolnak, vágnak
neki csapdosnak
a zokogó világnak

rozsdás dobogását
elalvó szíveknek
süket fülek hallják
gyűlölnek, szeretnek

sistereg a könnycsepp
forró-vágyú testen
hajnal-virág hervad
fülledt nyári esten

rózsa szirma rebben
mielőtt hullana
vérvörös szirom-csepp
szomjas föld-szavanna

halandó álmaink
romlandó testünkben
siratni kéne tán
de táncra perdültem

árnyakkal fordulok
élet-láng átkarol
már nem rohan az öröm
néha csak bandukol

örök a mulandó
a körök összeforrnak
nincs elmúlás
és nincsen holnap

minden örvénylik
a változás végleges
szeress amíg lehet
csak ez a lényeges