...a barátaim... :)))

KÖSZÖNÖM NEKTEK BUDÁT!!!

Az érintésben hihetetlen erő lakozik.

Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá.

Az érintésben energia van, csodát tévő energia.

Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.

Az érintés megváltoztatja a fizikai és érzelmi állapotunkat és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre.

Az érintés meggyógyíthatja a testet és felmelegítheti a szívet.

Ha ölelésre tárod karjaidat, azzal szíved is kitárod.

A szeretet a legerősebb gyógyító erő.

Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus - amikor szeretetet adunk vagy kapunk - fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk.

Nagyon kevés az érintés és az ölelés.

Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű...

Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez. Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait.

A szeretethez bátorság kell.

Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk. Érdemes megpróbálni... Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk.

Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?

Csak ölelésre kell tárni karjainkat, és ezzel megnyitjuk a szívüket. Akkor majd megérzik a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra.
(Adam Jackson: Az Igaz szeretet 10 titka)

...ma csak a zene...

Shakespeare

18. szonett


Mondjam: társad, másod a nyári nap?

Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,

Hisz a május méz-bimbaira vad

Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;

Az ég szeme néha gyújtva ragyog

S arany arca máskor túlfátyolos;

S mind válik a széptől a szép, ahogy

Rútítja rendre vagy vakon a rossz.

De a te örök nyarad nem fakul

S nem veszíti szépséged birtokát;

Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:

Örök dalokban nőssz időkön át.

Míg él ember szeme s lélegzete,

Mindaddig él versem, s élsz benne te.

Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.
Wass Albert

Assisi Szent Ferenc Naphimnusza

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,

Tied a dicséret, dicsőség és imádás és minden áldás,

Minden egyedül Téged illet, Fölség,

És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy Uram s minden alkotásod,

Legfőképpen urunk-bátyánk a nap,

Aki a nappalt adja és aki ránk deríti a Te világosságodat!

És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes a Te képed, Fölséges

Áldjon, Uram, Téged hold nénénk és minden csillaga az égnek!

Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drága szépnek!

Áldjon, Uram, Tégedet szél öcsénk, levegő, felhő, jó és rút idő,

Kik által élteted minden Te alkotásod.

Áldjon, Uram, Tégedet víz húgunk,

Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos!

Áldjon, Uram, tűz bátyánk, vele gyújtasz világot éjszakán.

És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldjon, Uram, Téged földanya nénénk,

Ki minket hord és enni ad,

És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.

Áldjon, Uram, Tégedet minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát,

És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát. Boldogok, akik tűrnek békességgel,

Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldjon, Uram testvérünk, a testi halál,

Akitől élő ember el nem futhat.

Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!

És boldogok, kik magukat megadták Te szent akaratodnak,

A második halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok,

És mondjatok hálát Neki,

És nagy alázatosan szolgáljátok!

/A kép minőségéért elnézést kérek, de ez szívemnek nagyon kedves fotó kis barátomról Sztancsik Mátéról és az anyukájáról/

Komáromi János

játék

játszani érdekes
játszani jó
játszik a dallam
játszik a szó

játszik a csendben
a szemvillanás
játszik az éjben
a megcsillanás

játszik velem a reggel
egészen estelig
játszik velem az élet
egészen síromig

játszik a hópehely
orromra huppan
játszik a napsugár
víztükrén csillan

játszik a falevél
porba hullni jó
játszik a virág is
a tavasszal bomló

játszani éltető
játszani kell
játszik az álom
ma nem kelek fel

játszik az óra
játszik a perc
játszik a félsz
játszik a mersz

játékot játszom én
játékom Te legyél
játékod élvezzem
játékosat tegyél

játék a ma
játék a holnap is
játék a múlt
játék a létem is

komoly játékot
vidáman játszani
keménynek lenni
sohasem ártani

végig játszani
az egész életet
játszani addig
amíg csak lehet

játszani nevetve
játszani sírva
játszani örökké
ahogy meg van írva

Weöres Sándor

Ista (1964)

Rám támadsz, te optimista,
mért vagyok én pesszimista?
Mert páthoszod humanista,
de a zsebed prakticista;
mert a fejed dogmatista
és a talpad biciklista:
amiért te optimista,
azért vagyok pesszimista.

Hegedűs az áruló

Tegnap este igen erősen eszembe jutott kedves barátunk Horváth Feri. Nekem ő az örök Hegedűs az Egri csillagokból. :) Ez a videó a színészzenekaruk - a Hegedűs az áruló - próbáján készült. Sajnos már nem zenélnek együtt :((....igazi örömzenét játszottak :). Élmény volt hallani!

...árnyék...

"Egyszer egy okos ember azt mondta nekem, hogy fordítsak hátat a Napnak, és nézzem meg, mit látok magam előtt. Az árnyékom volt az. Azt mondta, hogy ez nem csak egy egyszerű árnyék, hanem a lelkem megjelenése a mi világunkban. A Nap sugarai olyan erősen sütnek, hogy képesek arra is, hogy szemmel láthatóvá tegyék számunkra a saját és mások lelkét. De egyvalami nagyon fontos, és ezt jól jegyezd meg - mondta. Mint láthatod, nem csak neked van árnyékod, nem csak az embereknek van lelke, hanem mindennek, ami körülvesz minket. A fáknak, az állatoknak, de még a tárgyaknak is. Ha úgy éled életed, hogy ezt az alapvető igazságot soha nem felejted el, akkor tartalmas és szép életed lesz, és olyan dolgokat fogsz megismerni, amire a legtöbb ember sohasem lesz képes."
/Tihanyi Márk/

A kisnánai vár "öregtornya"

Tegnap fotóztam a várban...nem tudom miért, de most ez áll a szívemhez a legközelebb...:)

Mert mi vagyunk a bajnokok!!!! A Pagony lakók!!!

A szeretet azt jelenti, hogy figyelsz valamire, akarsz valamit.
Megpróbálsz valamit hozzáadni a világhoz.
A szeretet az nagyon konkrét dolog: figyelni, adni.
/Ruttkai Éva/

szépek és felkavaróak...

Filctolla rubinpirosat visz a nyárba

Filctolla rubinpirosat visz a nyárba,
mert érik a meggy, csupa vér ma az ingem,
és kábeleket, gyökeret huzigálva
lágy hantok alatt tekerészget az Isten.


Tükör

Ez évi elhatározásom:
tükörbe nézve reggelente
saját tekintetem kiállom.
Remek tükör, de nincs elég fény.
Remek tükör, de rozsdaszeplős.

Kovács Tamás: Highway

Különös álmom volt az éjjel... New Yorkban jártam kedves fotós barátommal...

Kovács Tamás: Harlem
/ez az egyik kedvenc képem :)/

Vladimir Kush

Komáromi János
mulandó

mulandó minden örök
felhasadnak a körök

sarkok és élek
karcolnak, vágnak
neki csapdosnak
a zokogó világnak

rozsdás dobogását
elalvó szíveknek
süket fülek hallják
gyűlölnek, szeretnek

sistereg a könnycsepp
forró-vágyú testen
hajnal-virág hervad
fülledt nyári esten

rózsa szirma rebben
mielőtt hullana
vérvörös szirom-csepp
szomjas föld-szavanna

halandó álmaink
romlandó testünkben
siratni kéne tán
de táncra perdültem

árnyakkal fordulok
élet-láng átkarol
már nem rohan az öröm
néha csak bandukol

örök a mulandó
a körök összeforrnak
nincs elmúlás
és nincsen holnap

minden örvénylik
a változás végleges
szeress amíg lehet
csak ez a lényeges

...olyan szép...szóljon itt is...még akkor is, ha én vagyok az egyetlen szilva akinek tetszik...:(

Különös...napok óta a kedvenc filmem, A nagy kékség jár az eszemben...most nem vagyok feldobott hangulatban és megtaláltam ezt a klipet, ami zseniális és hálás köszönet a készítőjének.
...olyan jó tudni, hogy igen, vannak olyan emberek akik hasonlóan éreznek...

/Rafael Olbinski/

arcom simítja...
nyári szelet álmodok
lelkem érinti
/Komáromi János/

"Hol van, hol nincs...

Odafent azokban a havasokban, melyeknek a gerince szűz rózsaszínt mosolyog, amikor a völgyekbe belefekszik a szomorú este, van egy mély tölcsér völgy, annak is a fenekén egy tó.

Jókora környékét is elkerülik az emberek, mert tündérek lakják a havasokat. Az a tó pedig a közepén van és abban lakik Csend.

Meredő sziklák elfogják a szálló felhőt, hogy az árnyékuk nesze se hallassék a völgybe; lent pedig szakállas, vén fenyők állják körül a tavat, tárt karokkal nehéz zöld függönyöket tartván, hogy szellő se érje. Nem rezdül azon soha egy fodor és nap se éri azt máskor, hanem csak álló délben, mikor egy szempillantásra megáll a világ órája. Sötét violaszínű a tó tükre, hanem a fenekéről csendes bíborizzás szivárog fel, mert ott van a gyönyörű nagy vörös korallpalota.

Abban a nagy vörös korallpalotában lakik a Csend, mióta a világ. Ő a legszebb, legfiatalabb a tündérek között, mert régibb valamennyinél és még egész fiatal volt az Isten, mikor őt teremtette. Neki van a legédesebb mosolygása, a legmélyebb tekintete is bűbájos, átlátszó fátylakba takarózva jár.

Gyakran kiszáll a tóból és lábujjhegyen lejön az embervidékre. A fűszál nem hajlik meg a talpa alatt, ahova pedig jártában ráborítja bűbájos, átlátszó fátylait, ott nem zúg az erdő, elhallgat a patak és nem dong a bogár. A mezőn pedig a barom dermedten csodál maga elé, hogy meg ne rezdüljön a nyakán a kolomp és a kutya a két első lába közé fekteti le a fejét..."

/Balázs Béla: A csend/