2017. június 20., kedd
2017. május 9., kedd
2017. május 3., szerda
Május első napján...
Mária úton Kisnána és Tarnaszentmária között. Második alkalommal kísértem el erdőn-mezőn, patakokon át a zarándokokat. Csoda jó érzés velük tartani, elgondolkodni és érezni azt a nagy-nagy nyugalmat és szeretetet ami kíséri őket. Áldás van rajtuk...Sok kedves ember, akiknek saját élettörténetük, sorsuk az arcukra van írva de a hitük áthidal mindent... és igen... hiszem, hogy a legnagyobb utazást belül teszik meg...
2017. április 25., kedd
2017. április 5., szerda
...
...március 20. folytatom, de szomorúan és kicsit zavarodottan... elment egy művész...olyan igazi.
Akire csak csodálattal tudtam nézni. Csendes László. Március 20. a születésnapom és azt gondoltam, barangolok egy kicsit Egerben. Történnek az emberrel fura dolgok, ami csak később válik azzá, bár a pillanat amelyet megél beég. Láttam. Láttam a szikár alakját, ahogy félrenéztem. Nem tudom felidézni hol, de abban a pillanatban csak örültem, hogy látom. Ma már nem vagyok biztos benne, hogy valóság volt-e vagy csak egy látomás.
Szerettem. Behúzott... mindegy mit játszott, de Jose Arcadio Buendia felejthetetlen.
...és felejthetetlen az a kép, ahogy a kisnánai vár tövében áll a sátor alatt és nézi az esőt... várja, hogy elálljon és kezdődjön a jelenetük Nádasi Erikával... és végtelenül kedves volt...
Álltam ma a képe előtt a színháznál és vakítóan sütött a nap. Ahogy néztem, mintha azt mondta volna, hogy ne szomorkodj, hiszen "örökkék ég a felhők felett".
Szívemben marad...
Akire csak csodálattal tudtam nézni. Csendes László. Március 20. a születésnapom és azt gondoltam, barangolok egy kicsit Egerben. Történnek az emberrel fura dolgok, ami csak később válik azzá, bár a pillanat amelyet megél beég. Láttam. Láttam a szikár alakját, ahogy félrenéztem. Nem tudom felidézni hol, de abban a pillanatban csak örültem, hogy látom. Ma már nem vagyok biztos benne, hogy valóság volt-e vagy csak egy látomás.
Szerettem. Behúzott... mindegy mit játszott, de Jose Arcadio Buendia felejthetetlen.
...és felejthetetlen az a kép, ahogy a kisnánai vár tövében áll a sátor alatt és nézi az esőt... várja, hogy elálljon és kezdődjön a jelenetük Nádasi Erikával... és végtelenül kedves volt...
Álltam ma a képe előtt a színháznál és vakítóan sütött a nap. Ahogy néztem, mintha azt mondta volna, hogy ne szomorkodj, hiszen "örökkék ég a felhők felett".
Szívemben marad...
2017. március 20., hétfő
március 20-ra
Mára...magamnak... :) ( az egyik kedvenc dalom amit minden tavasszal dúdolok évtizedek óta... az Oscar-díjas Mindenki című film kapcsán most előtérbe került... örültem neki...nagyon
2017. február 27., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)