Akire csak csodálattal tudtam nézni. Csendes László. Március 20. a születésnapom és azt gondoltam, barangolok egy kicsit Egerben. Történnek az emberrel fura dolgok, ami csak később válik azzá, bár a pillanat amelyet megél beég. Láttam. Láttam a szikár alakját, ahogy félrenéztem. Nem tudom felidézni hol, de abban a pillanatban csak örültem, hogy látom. Ma már nem vagyok biztos benne, hogy valóság volt-e vagy csak egy látomás.
Szerettem. Behúzott... mindegy mit játszott, de Jose Arcadio Buendia felejthetetlen.
...és felejthetetlen az a kép, ahogy a kisnánai vár tövében áll a sátor alatt és nézi az esőt... várja, hogy elálljon és kezdődjön a jelenetük Nádasi Erikával... és végtelenül kedves volt...
Álltam ma a képe előtt a színháznál és vakítóan sütött a nap. Ahogy néztem, mintha azt mondta volna, hogy ne szomorkodj, hiszen "örökkék ég a felhők felett".
Szívemben marad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése