2012. október 29., hétfő

Ki minek gondol



Ki minek gondol... mindenki másképp ismer és mindenki mást vetít magának rólam. Általában ez nem gond, most valamiért mégis kicsit szomorúvá tesz. Azon már rég túl vagyok, hogy meg akarjak felelni másoknak...magamnak csak! Az viszont bánt, amikor felületesen, a megismerés akarata nélkül gondolnak és tesznek az emberek valamit. Persze ebben az esetben is magamnak tehetek szemrehányást hiszen én is többet gondoltam arról az emberről mint ami a való.
Jajj de nehéz is ez!!!

2012. október 28., vasárnap

Komáromi János: Lehet


lehet
már álmodtál rólam

lehet
már kerested a boldogságot,
de most sem tudod
hol van

lehet
én vagyok a cél

lehet
álmod célba ér

lehet
én vagyok az út

lehet
hogy bejönnél hozzám,
de nem találsz
kaput

lehet
már várod
a megújulást

lehet
hogy engem vársz

lehet
hogy valaki mást

lehet
minden úgy,
ahogy akarod

lehet
másként is
ha elfutni hagyod
a perceket,
az életet,
a végtelen időt

lehet
nem hiszel magadnak

lehet
nem engedsz utat
a gondolatnak

lehet
a vágyakat
csapdának érzed

lehet
semmivé lesz
sok boldog éved

lehet
minden érzést
tagadni

lehet
minden hited
meghalni
hagyni

lehet
örömöt színlelni
és csendben elvérezni

lehet
a jövődet
a múltadba eltemetni

lehet
sírni
ha elfogytak
a könnyek

lehet
kiáltani
hogy ne halld
a csöndet

lehet...

mindent lehet...


2012. október 25., csütörtök

Kedves arcok... :)

Ezeket a képeket nem akartam kitenni közösségi oldalra, de azt sem szerettem volna, ha a "fiók" mélyén lapulnak. Szeretem képek, olyanok amilyenek, de az enyémek. :)




















































2012. október 23., kedd

Hosszú hétvége

Mozgalmas és tartalmas napok, gyönyörű őszi idő. Leginkább így tudnám jellemezni az elmúlt néhány napot. Sok-sok élmény és a bőség zavarában nem is tudok választani. Így azt gondoltam, hogy most ide a számomra kedves emberek, barátok  fotói közül osztok meg néhányat. Mert megérdemlik!!! :)

Vasárnapi barátnős, sétálós, kicsit hazai...















Szombati rendezvényes...












2012. október 18., csütörtök

2012. október 16., kedd

Ajándék

Vannak emberek, akikkel valami finom pókfonál köt össze láthatatlanul. Néha megrezzen, akkor rácsodálkozok és végtelen öröm tölt el...Bozók Ferenc..."költő, esszéista, szerzetes" és EMBER! Méltatták már sokan, így meg sem próbálom szavakba önteni, hiszen Buda Ferenc, Czigány György és Lisztóczky tanár úr szavai után sután hangzana minden. Az biztos, ha eszembe jut, mindig mosolyogva, a belőlet áradó, tapintható szeretettel látom magam előtt.
A nyáron volt olyan kedves és ígért nekem két példányt a Szilveszteri gótika című kötetéből. "Csak" át kellett érte mennem a szomszédos faluba...borzasztóan restellem, hogy eltelt közben három hónap... :(
Most itt fekszik az asztalomon az ajándéka, melyet nem csak én, hanem a könyvtár olvasói is élvezhetnek.
A verseket már elolvastam, jöhetnek az esszék. Nagy élmény és felüdülés a lelkemnek.
Köszönet érte!!! :)

Egy kis ízelítő a kötetből:

Monoton

Ősz húrja zeng,
szívem kileng
a Nyárból

Hol ér az ősz,
hol ér a tél?
Akárhol.

Mi lesz velem,
mi lesz veled
ha fázunk?

Mi szünteti,
ki oldja fel
 magányunk?


Mantra

Dalom, dalom, röpíts az éjen át,
s ne torlaszolj elém matériát
Te mozdulatlan első mozgató,
Te Lét-ok, és Te lélek-fonta szó.

A Lét ölébe józan ész vigyen,
s a mámoros, de absztinens hitem.
S hogy Abszolútba tartson énekem
a vers ma mantra, szóvarázs legyen.


...ha kedved tartja olvass bele: http://mek.oszk.hu/10900/10970/10970.pdf

...és látogasd meg Feri blogját: http://bozokferenc.blogspot.hu/