...a barátaim... :)))

KÖSZÖNÖM NEKTEK BUDÁT!!!

Az érintésben hihetetlen erő lakozik.

Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá.

Az érintésben energia van, csodát tévő energia.

Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.

Az érintés megváltoztatja a fizikai és érzelmi állapotunkat és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre.

Az érintés meggyógyíthatja a testet és felmelegítheti a szívet.

Ha ölelésre tárod karjaidat, azzal szíved is kitárod.

A szeretet a legerősebb gyógyító erő.

Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus - amikor szeretetet adunk vagy kapunk - fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk.

Nagyon kevés az érintés és az ölelés.

Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű...

Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez. Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait.

A szeretethez bátorság kell.

Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk. Érdemes megpróbálni... Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk.

Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?

Csak ölelésre kell tárni karjainkat, és ezzel megnyitjuk a szívüket. Akkor majd megérzik a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra.
(Adam Jackson: Az Igaz szeretet 10 titka)

...ma csak a zene...

Shakespeare

18. szonett


Mondjam: társad, másod a nyári nap?

Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,

Hisz a május méz-bimbaira vad

Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;

Az ég szeme néha gyújtva ragyog

S arany arca máskor túlfátyolos;

S mind válik a széptől a szép, ahogy

Rútítja rendre vagy vakon a rossz.

De a te örök nyarad nem fakul

S nem veszíti szépséged birtokát;

Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:

Örök dalokban nőssz időkön át.

Míg él ember szeme s lélegzete,

Mindaddig él versem, s élsz benne te.

Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.
Wass Albert

Assisi Szent Ferenc Naphimnusza

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,

Tied a dicséret, dicsőség és imádás és minden áldás,

Minden egyedül Téged illet, Fölség,

És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy Uram s minden alkotásod,

Legfőképpen urunk-bátyánk a nap,

Aki a nappalt adja és aki ránk deríti a Te világosságodat!

És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes a Te képed, Fölséges

Áldjon, Uram, Téged hold nénénk és minden csillaga az égnek!

Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drága szépnek!

Áldjon, Uram, Tégedet szél öcsénk, levegő, felhő, jó és rút idő,

Kik által élteted minden Te alkotásod.

Áldjon, Uram, Tégedet víz húgunk,

Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos!

Áldjon, Uram, tűz bátyánk, vele gyújtasz világot éjszakán.

És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldjon, Uram, Téged földanya nénénk,

Ki minket hord és enni ad,

És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.

Áldjon, Uram, Tégedet minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát,

És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát. Boldogok, akik tűrnek békességgel,

Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldjon, Uram testvérünk, a testi halál,

Akitől élő ember el nem futhat.

Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!

És boldogok, kik magukat megadták Te szent akaratodnak,

A második halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok,

És mondjatok hálát Neki,

És nagy alázatosan szolgáljátok!