Babits Mihály: Isten gyertyája

Engem nem tudtak eloltani:
élek és itt vagyok, itten!
Pedig nagy világ-szelek elé
emelted hős, vak, kicsi gyertyád -
mit akarsz velem, Isten?
Inog a láng már és tövig ég
bölcs, szent, konok kezeidben. -
S új szelek jönnek, fattyu-vihar,
vakarcs-poklok szégyen-fuvalma -
mit akarsz velem, Isten?
Szégyen-szél, fattyu-lehellet is
zord annak, aki mezitlen:
gyötörni tud, eloltani nem,
míg viaszom csöppig kisírom -
mit akarsz velem, Isten?
Mért tart magasra nagy tenyered?
és milyen éj vize zúg lenn,
hol sisteregve kiszenvedek
ha majd kegyetlen beledobsz, hogy
körmödre ne égjek, Isten?

“De vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és a legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek el, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak, egész sorsukkal, a jelenés pillanatában.” (Márai Sándor: Az igazi)

Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra./Antoine de Saint-Exupéry/

ahová a szívem húz...

Kaptam egy álomutazásra invitáló emailt...ugyan nem nagyon érdekelt, de Mariska barátnőm hatására kipróbáltam milyen hatással lesznek rám a felkínált lehetőségek, és megnéztem a képeket...aztán csak azt vettem észre, hogy az én álmomtól nem tud semmi eltéríteni...:)
Skócia...hegyek, vizek, várak....

Salvador Dalí - Pegase (Pegasus)

Komáromi János

szólni

robbanni kéne
kavarni nagy vihart
elfújni minden álmot
csinálni valóság zivatart

dörögni fellegekben
villámokat földre szórni
áztatni földre hullt könnyekkel
és egyet sem szólni

vagy mégis inkább
kinyitni a szavak szelepét
elmondani a világnak
mi bántja az ember-gyerekét

szavakat formálni
mint ahogy a pék kiflit csinál
és remélni
hogy valaki figyel majd rám

megmutatni őszintén
mi forr belül
na hát... ez az...
ami ritkán sikerül

a szavak nem úgy viselkednek
mint a tészta
nem oly engedelmesek
és akad köztük léha

némelyik értelmét
mindenki másként hallja
nem úgy érti a hallgató
ahogy a "mondó" akarja

így gyakran sebez
egy simogatási szándék
haragot szülhet a szó
mit békítőnek szánnék

érthető és félre érthető
minden kimondott és leírt betű
semmi nem olyan világos mint a Nap
és nem oly egyszerű

mégis szólni kell
mert a szavaktól csak a csend mond többet
ha közölni akarunk valamit
hát töltsük meg szavakkal a csöndet

ha szerető szívvel hallgatják
amit átadni akarunk
megértés nélkül
biztosan nem maradunk

azután ha már szó-formában öntve
minden érzés és gondolat
átadhattunk mindent
ami lelkünkben fogant

érezni fogjuk
mennyivel könnyebb az életünk
ha kimondatlan terheket
tovább már nem viszünk

a pusztító robbanás helyett
kiderül majd felettünk az ég
és ehhez a változáshoz
néhány őszinte szó elég

..egy gyönyörű dal...

Köszönet érte Gábornak!