A mai nap azt hiszem egy fordulónap. A felismerések nálam általában vagy zuhanyozás közben reggel vagy munkába menet jönnek. Ma ahogy a kis ulicán ibolya dömpingben és barackvirág illattal bódítva haladtam, rájöttem, hogy hetek óta nem olvastam verset. Na ez nálam nagyon súlyos helyzet...ééés elgondolkodtam. Hova tartok így??? Jól érzem így magam??? Le akarok épülni??? Hát nem! Át kell gondolnom a fontossági sorrendet és nem utolsó sorban alkalmaznom kell.
Ezt a blogot is hanyagoltam hónapok óta. Pedig Juhász Feri barátom finoman figyelmeztetett, hogy pont a sok napi daráló miatt is jó lenne ha folytatnám... igaza volt... talán még nem késő. :)
No szóval ami reggel a szép tavasz hatására eszembe jutott az Kányádi Sándor Tavaszi tarisznya c. kötete. Ebből álljon itt két vers:
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.
Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.
Igyekszem eztán minden nap verselni... hogy sikerül-e? ...nem tudom, de remélem... :)
