Szervusztok kispajtások

A mai nap azt hiszem egy fordulónap. A felismerések nálam általában vagy zuhanyozás közben reggel vagy munkába menet jönnek. Ma ahogy a kis ulicán ibolya dömpingben és barackvirág illattal bódítva haladtam, rájöttem, hogy hetek óta nem olvastam verset. Na ez nálam nagyon súlyos helyzet...ééés elgondolkodtam. Hova tartok így??? Jól érzem így magam??? Le akarok épülni??? Hát nem! Át kell gondolnom a fontossági sorrendet és nem utolsó sorban alkalmaznom kell.
Ezt a blogot is hanyagoltam hónapok óta. Pedig Juhász Feri barátom finoman figyelmeztetett, hogy pont a sok napi daráló miatt is jó lenne ha folytatnám... igaza volt... talán még nem késő. :)

No szóval ami reggel a szép tavasz hatására eszembe jutott az Kányádi Sándor Tavaszi tarisznya c. kötete. Ebből álljon itt két vers:

Április hónapja

Bolondos egy hónap

április hónapja,

hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,

ingujjra vetkőztet;

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád

kilesni a kedvét,

túljár az eszeden,

mire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,

szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja

sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,

s ránevet a fényben

hunyorgó világra.

Ha a napnak

Ha a napnak lába volna,

bizonyára gyalogolna.

Ha pedig keze is lenne,

akkor ő is cipekedne,

s leülne, ha elfáradna,

ide mellénk, a kis padra.

Kérges kezét térdre ejtvén,

merengne a holdas estén.

Úgy várná be, szépen ülve,

hogy őt a föld megkerülje.

Igyekszem eztán minden nap verselni... hogy sikerül-e? ...nem tudom, de remélem... :)