Írni vagy nem írni... ez itt a kérdés... persze mindig hülye kérdéseket teszek fel magamnak...kavarog az a sok minden ami ezerrel bombáz nap mint nap. Le van ejtve...
Odakattintottam a FB-ra és az Ismerősök címszónál a 3x3-as kis képeket nézem... Nincsenek véletlenek igaz, Horváth Feri? ... az sem véletlen, hogy Te mosolyogsz onnan középről. A nagy karmikus kapcsolat... amit ebben az életben lehet nem fejtek meg, de már a gondolattól is jobban érzem magam. Jobb oldaladon a kislányom, amihez azt hiszem nem is kell komment. Bal oldaladon Mr. Praha az imádnivaló színházbolond barátom. Na, a felső sor se semmi... középen Mariska barátnőm álarcos sziluettes képe (az egyik legfontosabb ember az életemben) Balra Bozók Feri piarista szerzetes, tanár és költő, költő, költő... kevés embert tisztelek ennyire mint őt... jobbra Menyus... Szegvári Menyhért színész, rendező... no a tisztelet maximálisan kijár neki is... ő az az ember akit a szociális részem állandóan magához akar ölelni... és felnézek rá... nagyon-nagyon... :) (ja és állandóan azt a csupasz hátát látom magam előtt, akkor ott 2011.11.11-én... Azok a szép napok... míg élek nem felejtem el...) Alsó sor... még előttem áll, de majdnem ismeretlenül is nagyon szeretem mindannyiukat. Balla Zsolti, gitárművész, Babszemek, a szintén imádni való Szél Ancsával. és hogy soha nem feledkezzek meg arról, honnan indultam, Zita Parádóhutáról...
...és ez változik időről-időre, de a legfontosabb emberek maradnak...
