Szakítok öt percet... majd ledolgozom ezt az "üresjáratot" :( Ma megint úgy ébredtem, hogy azt érzem, nem bírom tovább. Tudom, hogy ki kell még tartani... és most már igazán senkinek sem mondhatom... - mert mindenkinek van baja...ez meg az enyém, végül is én vállaltam be - ... :( ...ezért írom ide. Feszül a nyakam, a tarkóm, patakzik a könny a szememből és van még kb. öt percem, hogy összeszedjem magam, feltegyem az álarcot és induljak... No hajrá, legyen szép a nap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése