idemondomki

Szakítok öt percet... majd ledolgozom ezt az "üresjáratot" :( Ma megint úgy ébredtem, hogy azt érzem, nem bírom tovább. Tudom, hogy ki kell még tartani... és most már igazán senkinek sem mondhatom... - mert mindenkinek van baja...ez meg az enyém, végül is én vállaltam be - ... :( ...ezért írom ide. Feszül a nyakam, a tarkóm, patakzik a könny a szememből és van még kb. öt percem, hogy összeszedjem magam, feltegyem az álarcot és induljak... No hajrá, legyen szép a nap!

mozaikok

Írni vagy nem írni... ez itt a kérdés... persze mindig hülye kérdéseket teszek fel magamnak...kavarog az a sok minden ami ezerrel bombáz nap mint nap. Le van ejtve...
Odakattintottam a FB-ra és az Ismerősök címszónál a 3x3-as kis képeket nézem... Nincsenek véletlenek igaz, Horváth Feri? ... az sem véletlen, hogy Te mosolyogsz onnan középről. A nagy karmikus kapcsolat... amit ebben az életben lehet nem fejtek meg, de már a gondolattól is jobban érzem magam. Jobb oldaladon a kislányom, amihez azt hiszem nem is kell komment. Bal oldaladon Mr. Praha az imádnivaló színházbolond barátom. Na, a felső sor se semmi... középen Mariska barátnőm álarcos sziluettes képe (az egyik legfontosabb ember az életemben) Balra Bozók Feri piarista szerzetes, tanár és költő,  költő, költő... kevés embert tisztelek ennyire mint őt... jobbra Menyus... Szegvári Menyhért színész, rendező... no a tisztelet maximálisan kijár neki is... ő az az ember akit a szociális részem állandóan magához akar ölelni... és felnézek rá... nagyon-nagyon... :) (ja és állandóan azt a csupasz hátát látom magam előtt, akkor ott 2011.11.11-én... Azok a szép napok... míg élek nem felejtem el...) Alsó sor... még előttem áll, de majdnem ismeretlenül is nagyon szeretem mindannyiukat. Balla Zsolti, gitárművész, Babszemek, a szintén imádni való Szél Ancsával. és hogy soha nem feledkezzek meg arról, honnan indultam, Zita Parádóhutáról...
...és ez változik időről-időre, de a legfontosabb emberek maradnak...

csak a szívem

Feladni vagy nem adni... ez itt a kérdés... :( :( :(

Csík János Úgy élni, mint a fák - A fény felé

Ünnepeltünk

Eső mossa...

Mostanában semmi időm nincs írni... :( ...pedig érzem, hogy jó lenne...meg jó lenne kimosni minden görcsöt, félelmet, szorongást...olyan ez a blog mint egy mankó... segít egy kicsit...most túlélni... néha eltűnődöm, hogy ugyan olvassa-e valaki, hiszen visszajelzést nem kapok...de sebaj, a legjobb társaság kéznél van... amúgy meg..."bánatomat az eső mossa".

Tatrai Band - Fekete Madar