2014. január 9., csütörtök

Elsők...

Az első... színházi élmény
Olvasom az egyik kedvenc blogom ( http://gardonyiszinhazblog.gportal.hu/ ) friss bejegyzését melyben egy színházszerető ember ír az első igazi színházi élményéről. Ennek kapcsán én is elgondolkodtam, hogy nekem mi is volt az. Arra kellett rájönnöm, hogy a színházzal kapcsolatban nekem több ilyen első élmény volt.

A legelső nem is színházban megélt előadás volt, hanem egy televízió közvetítés amit gyerekkoromban láttam. Látom az apró, pici szegényes szobát, a nagy kincsnek számító Kékes tévét. Az előadásból nem sok mindenre emlékszem, csak arra, hogy valami gyönyörű szívbemarkoló történet volt csodálatos zenével. Úgy hiszem az El condor pasa volt az. Az érzés viszont amit keltett bennem életreszóló!!! Innen datálódik a szerelmem a színházzal.

A második "első" fura módon nem az első kőszínházhoz kötődik. Kazincbarcikán jártam iskolába és egyszer a Miskolci Nemzeti Színházba vittek el bennünket a kollégiumból. Az izgalom természetesen nagyon nagy volt, főleg amikor megnéztük a barátnőmmel hová szól a jegyünk. Proscenium páholy! Az meg mi a csuda lehet? A boldogság netovábbja volt, amikor megláttuk, hogy mi is az és elhittük, hogy mi itt ülhetünk. Azt se felejtem el soha, hogy bejött két idős hölgy akiknek ugyanoda szólt a jegyük és megjegyezték, hogy bizony mi az ő helyükön ülünk. Valószínűleg látták rajtunk a csalódottságot, hogy nem ülhetünk az első két széken, egymásra néztek és úgy döntöttek maradjunk. Mai napig hálás vagyok nekik. Az előadás Moliere Tartuffe-je volt, és a szereposztásból leginkább Szerencsi Éva zseniális alakítására emlékszem. Az ő lénye,  lepillantva páholyból, egy életre beleégett az emlékezetembe. Csodás este volt!
Áldásos tud lenni ez a világháló, mert megtaláltam a színlapot!!

 Miskolci Nemzeti Színház, 1980

Bemutató dátuma :
1980. április 4.
Rendező :
Major Tamás m.v.
Szerző :
Molière
Eredeti cím :
Le Tartuffe ou l'Imposteur
Fordító :
Vas István
Díszlettervező :
Székely László m.v.
Jelmeztervező :
Szakács Györgyi
Szereposztás :

Pernelle asszony: Máthé Éva
Orgon: Dégi István
Elmira: Tímár Éva
Damis: Körtvélyessy Zsolt

Mariane: Szerencsi Éva

Valér: Galkó Balázs
Cléante: Kulcsár Imre
Tartuffe: Blaskó Péter
Dorine: Péva Ibolya
Lojális úr: Csapó János
Rendőrhadnagy: Matus György
Flipote: Egerszegi Judit

Harmadik "első" - a Gárdonyi Géza Színházban megélt előadás ami miatt azt mondtam, hogy na itt otthon vagyok és vissza kell jönni. Gyurkovics Tibor - Aldobolyi Nagy György: Kutyakomédia. Fantasztikus szöveg, zene, rendezés és egészen kiváló alakítások. Hüse Csaba és Baráth Zoltán onnantól fogva szépen beköltöztek a szívembe, de látom magam előtt Csendes Lászlót, és akik már nincsenek velünk M. Horváth Józsefet és Vizi Györgyöt. Az érzés ami maradt az előadásból az a nagy-nagy szeretet, barátság és alázat. No és ez a pár sor amit időnként szeretek idézni:

"Minden dolog lényege és veleje
hogy valaki egy-egy másik 
lényt- fülétől a farkáig 
szeret-e szeret-e?

Kutyaélet legfőbb kutyateteje
hogy a kutya egy-egy másik 
kutyát- fülétől a farkáig
kutyamódon
kutyahűen
kutyaszívvel
szeret-e?

Minden ember legcsodálatosabb szerepe
hogy valaki egy-egy másik
lényt a magaátadásig 
mindenestül szeret-e?"


Szimfonik Liv3 - Papp Szabi, Soerii és Poolek - I Don't Wanna Miss a Thing

A mai nap meglepetése... és csak nyitottam nagy kerekre a szemem, ahogy Papp Szabi odatette ezt a dalt. Le a kalappal!!!




2014. január 7., kedd

Weöres Sándor - Illés Árpád



[...] „Van néha olyan pillanat,
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.”

/Weöres Sándor: Örök pillanat/

2014. január 4., szombat

hajnali, reggeli




Bölcső csöngettyű és templom harang

A jelenlét annyi, mint posztón a rang
Kicsi pónikon lovagló kész életek
Vagy az arcomba prüszkölő véletlenek
No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei
Apa taníts meg nagy vadat elejteni
És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idő
Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő



De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő



Káprázat pusztán a történelem
Míg némán a vállára hajtom fejem
Elringat, marasztal, egésszé gyúr
Aztán únottan szétszed, mint legót az úr
Mi csak lessük a boldogság lábnyomait
És ha útközben találunk majd valamit
Arra kígyóbőrként húzzuk rá az időt
Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt



De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő 



Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál



Mint egy cipősdobozba szórt marék arany
Elrejtve annyira haszontalan
Az az emberi elmében bújkáló zaj
A talpaink alatt nincs szilárd talaj
Ha a karodban nincsen már elég erő
És a szívéhez nem láncol egy szerető
Sem az Istenek gomblyukán nem látni át
Sem a nappal nem mutatja éjjel magát



De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő



Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál

2014. január 3., péntek

"bogaram"

Szeretem az újévi szabikat, mert ilyenkor van időm azt tenni amit szeretek. Most a kedvenc székem kapott új ruhát. 


2014. január 1., szerda

Ferenczes István

 Újévköszöntő


Szép vagy, mint a fehér fenyő,
hótól tiszta, fátyolos,
szép menyasszony, újesztendő,
békét, békességet hozz.



Ne légy te arannyal zengő,
ezüst fénytől mámoros,
búvópatak, újesztendő,
békét, békességet hozz.



Bolyhos, szelíd bárányfelhő,
mint a búza, mint a rozs,
kenyerünkhöz, újesztendő,
békét, békességet hozz.



Jöjjön hozzánk el az erdő,
mikor hideg záporoz,
pásztortüzes újesztendő,
békét, békességet hozz.



Krumpliföldünk áldja eső,
fű se legyen árva, rossz,
a házunkba, újesztendő,
békét, békességet hozz.



Tisztaság légy és levegő,
áldott hó álmainkhoz,
légy a hazánk, újesztendő,
s békét, békességet hozz.