Olvasom az egyik kedvenc blogom ( http://gardonyiszinhazblog.gportal.hu/ ) friss bejegyzését melyben egy színházszerető ember ír az első igazi színházi élményéről. Ennek kapcsán én is elgondolkodtam, hogy nekem mi is volt az. Arra kellett rájönnöm, hogy a színházzal kapcsolatban nekem több ilyen első élmény volt.
A legelső nem is színházban megélt előadás volt, hanem egy televízió közvetítés amit gyerekkoromban láttam. Látom az apró, pici szegényes szobát, a nagy kincsnek számító Kékes tévét. Az előadásból nem sok mindenre emlékszem, csak arra, hogy valami gyönyörű szívbemarkoló történet volt csodálatos zenével. Úgy hiszem az El condor pasa volt az. Az érzés viszont amit keltett bennem életreszóló!!! Innen datálódik a szerelmem a színházzal.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgICQBd1pl7YAIFDcMAlTCUtvz3GTqqKEo337YCQG7QyXzHYhX6vtVfjTfVNi0vmYY14pMuvzsxFEPjbWeNw0A7hTBrnUMTVeBg79nyMgl7JS1phqY6colQcUHuYRsNoAiQJvjIPgbrd8Y/s1600/tartuffe_08.jpg)
Áldásos tud lenni ez a világháló, mert megtaláltam a színlapot!!
Miskolci Nemzeti Színház, 1980
Bemutató dátuma :
|
1980. április 4.
|
Rendező :
|
Major Tamás m.v.
|
Szerző :
|
Molière
|
Eredeti cím :
|
Le Tartuffe ou l'Imposteur
|
Fordító :
|
Vas István
|
Díszlettervező :
|
Székely László m.v.
|
Jelmeztervező :
|
Szakács Györgyi
|
Szereposztás :
|
Pernelle asszony: Máthé Éva
Orgon: Dégi István Elmira: Tímár Éva Damis: Körtvélyessy Zsolt Mariane: Szerencsi Éva
Valér: Galkó Balázs
Cléante: Kulcsár Imre Tartuffe: Blaskó Péter Dorine: Péva Ibolya Lojális úr: Csapó János Rendőrhadnagy: Matus György Flipote: Egerszegi Judit |
Harmadik "első" - a Gárdonyi Géza Színházban megélt előadás ami miatt azt mondtam, hogy na itt otthon vagyok és vissza kell jönni. Gyurkovics Tibor - Aldobolyi Nagy György: Kutyakomédia. Fantasztikus szöveg, zene, rendezés és egészen kiváló alakítások. Hüse Csaba és Baráth Zoltán onnantól fogva szépen beköltöztek a szívembe, de látom magam előtt Csendes Lászlót, és akik már nincsenek velünk M. Horváth Józsefet és Vizi Györgyöt. Az érzés ami maradt az előadásból az a nagy-nagy szeretet, barátság és alázat. No és ez a pár sor amit időnként szeretek idézni:
"Minden dolog lényege és veleje
hogy valaki egy-egy másik
lényt- fülétől a farkáig
szeret-e szeret-e?
Kutyaélet legfőbb kutyateteje
hogy a kutya egy-egy másik
kutyát- fülétől a farkáig
kutyamódon
kutyahűen
kutyaszívvel
szeret-e?
Minden ember legcsodálatosabb szerepe
hogy valaki egy-egy másik
lényt a magaátadásig
mindenestül szeret-e?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése