2014. január 9., csütörtök

Elsők...

Az első... színházi élmény
Olvasom az egyik kedvenc blogom ( http://gardonyiszinhazblog.gportal.hu/ ) friss bejegyzését melyben egy színházszerető ember ír az első igazi színházi élményéről. Ennek kapcsán én is elgondolkodtam, hogy nekem mi is volt az. Arra kellett rájönnöm, hogy a színházzal kapcsolatban nekem több ilyen első élmény volt.

A legelső nem is színházban megélt előadás volt, hanem egy televízió közvetítés amit gyerekkoromban láttam. Látom az apró, pici szegényes szobát, a nagy kincsnek számító Kékes tévét. Az előadásból nem sok mindenre emlékszem, csak arra, hogy valami gyönyörű szívbemarkoló történet volt csodálatos zenével. Úgy hiszem az El condor pasa volt az. Az érzés viszont amit keltett bennem életreszóló!!! Innen datálódik a szerelmem a színházzal.

A második "első" fura módon nem az első kőszínházhoz kötődik. Kazincbarcikán jártam iskolába és egyszer a Miskolci Nemzeti Színházba vittek el bennünket a kollégiumból. Az izgalom természetesen nagyon nagy volt, főleg amikor megnéztük a barátnőmmel hová szól a jegyünk. Proscenium páholy! Az meg mi a csuda lehet? A boldogság netovábbja volt, amikor megláttuk, hogy mi is az és elhittük, hogy mi itt ülhetünk. Azt se felejtem el soha, hogy bejött két idős hölgy akiknek ugyanoda szólt a jegyük és megjegyezték, hogy bizony mi az ő helyükön ülünk. Valószínűleg látták rajtunk a csalódottságot, hogy nem ülhetünk az első két széken, egymásra néztek és úgy döntöttek maradjunk. Mai napig hálás vagyok nekik. Az előadás Moliere Tartuffe-je volt, és a szereposztásból leginkább Szerencsi Éva zseniális alakítására emlékszem. Az ő lénye,  lepillantva páholyból, egy életre beleégett az emlékezetembe. Csodás este volt!
Áldásos tud lenni ez a világháló, mert megtaláltam a színlapot!!

 Miskolci Nemzeti Színház, 1980

Bemutató dátuma :
1980. április 4.
Rendező :
Major Tamás m.v.
Szerző :
Molière
Eredeti cím :
Le Tartuffe ou l'Imposteur
Fordító :
Vas István
Díszlettervező :
Székely László m.v.
Jelmeztervező :
Szakács Györgyi
Szereposztás :

Pernelle asszony: Máthé Éva
Orgon: Dégi István
Elmira: Tímár Éva
Damis: Körtvélyessy Zsolt

Mariane: Szerencsi Éva

Valér: Galkó Balázs
Cléante: Kulcsár Imre
Tartuffe: Blaskó Péter
Dorine: Péva Ibolya
Lojális úr: Csapó János
Rendőrhadnagy: Matus György
Flipote: Egerszegi Judit

Harmadik "első" - a Gárdonyi Géza Színházban megélt előadás ami miatt azt mondtam, hogy na itt otthon vagyok és vissza kell jönni. Gyurkovics Tibor - Aldobolyi Nagy György: Kutyakomédia. Fantasztikus szöveg, zene, rendezés és egészen kiváló alakítások. Hüse Csaba és Baráth Zoltán onnantól fogva szépen beköltöztek a szívembe, de látom magam előtt Csendes Lászlót, és akik már nincsenek velünk M. Horváth Józsefet és Vizi Györgyöt. Az érzés ami maradt az előadásból az a nagy-nagy szeretet, barátság és alázat. No és ez a pár sor amit időnként szeretek idézni:

"Minden dolog lényege és veleje
hogy valaki egy-egy másik 
lényt- fülétől a farkáig 
szeret-e szeret-e?

Kutyaélet legfőbb kutyateteje
hogy a kutya egy-egy másik 
kutyát- fülétől a farkáig
kutyamódon
kutyahűen
kutyaszívvel
szeret-e?

Minden ember legcsodálatosabb szerepe
hogy valaki egy-egy másik
lényt a magaátadásig 
mindenestül szeret-e?"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése