The Beatles - Across the Universe (Full video / HD)

Csukás István: Sün Balázs

Ma reggel :)

:(((

A saját sorsodban soha nem érzed magad olyan tehetetlennek, mint a gyereked bajaiban.

Moldova György

Mélységesen egyetértek Moldova gondolatával és napok óta nem vagyok magamnál. A legtöbb amit tehetek, hogy mellette állok és segítem ahogy tudom. 

Az pedig felfoghatatlan és érthetetlen számomra, hogy van olyan anya (?) akinek csak elvárásai vannak és nem ismeri azt a szót, hogy szeretet no és azt sem, hogy elfogadás. :( 

A gyermek nem egy dolog, nem egy szék, nem egy kocsi. Nem tehetsz vele azt, amit akarsz. Általad lett, de nem a tulajdonod, nem tartozik hozzád. A létezéshez tartozik. Te legfeljebb a gondviselője lehetsz; ne akard birtokolni.

A gyerek mindenre fogékony, és mindent azonnal a visszájára is tud fordítani. A felnőttek meg? Azt szoktam mondani, mindenkinek megadatott egy saját kincsesbánya: a gyerekkora. De sajnos, nem mindenki képes már visszamenni oda. Rendszerint az ilyenek fegyelmezik cirkuszi kutyává a gyereküket.

Csukás István

Az ember nem viszolyoghat a saját gyerekeitől, elvileg szeretnie kell őket, legyenek akármilyenek, akkor is, ha mások, mint amilyennek az ember kívánná őket.

Joanne Kathleen Rowling

Miért van az, hogy ahogy gyermekünk idősebb lesz, egyre ritkábban dicsérjük, és sokkal többet szidjuk? (...) Minél nagyobb a gyermek, annál többet szidjuk a kudarcai miatt, ahelyett, hogy megdicsérnénk a sikereiért.

Gary Chapman

Ha az embernek gyereke van, hát még ha egyetlen, először is úgy igyekszik nevelni, hogy tökéletes biztonságban érezze az otthonát. Ezután következik, amikor az ember arra tanítja, hogy ebben a nagyon bonyolult világban is megtalálja a biztonságát. De nem úgy, hogy az ember mindentől óvja, és megtiltja neki, hogy kilépjen a világba. Hanem azzal, hogy hagyja, hadd menjen bátran, tanuljon megállni a saját lábán abban a tudatban, hogy ott van mögötte az otthon biztonsága, ahová mindig visszavonulhat, ha úgy adódik.

Eric Knight

kis esti ganzenrózsika

Ma este ez kell a lelkemnek... Igen régen hallgattam már Guns N' Roses-t, úgy látszik megint itt az ideje. Amikor kicsit besűrűsödik körülöttem minden, akkor ez old fel. Az pedig, hogy ezt a változatot tettem ki... nos, hát együtt öregszünk Axl Rose-zal. :D

Toyen (1902-1980), Paravent, 1966

szeptember végén...október elején

Nem volt valami jó a tegnapi napom, kutya fáradt is vagyok már így korán reggel. Persze volt egy-két jó dolog is, mint az alábbi kis szösszenet:

Ülök a számítógép előtt, dolgozok. A legszebb helyen kis falunkban, a várral szemközti könyvtárban. Ahogy felnézek a vár öregtornyának kilátóját látom. Nem tudom mi van ma, de már a második párt látom akik ott fenn megfeledkezve a külvilágról ölelkeznek és csókolják egymást. Az első egy fiatal pár volt, a kislány szépen kiült a párkányra és a fiú úgy ölelte át. Aztán körbe ugrándoztak mint a fiatal csikók és eltűntek. Utána egy idősebb emberpárra lettem figyelmes, akik legalább tíz percig élvezték a gyönyörű őszi napsütésben a "világ tetején" egymás társaságát. Szép látvány volt ez így és elgondolkodtató...ha ezek a kövek mesélni tudnának... az 1400-as évektől mennyi örömet és bánatot láthattak...

no és ez... :)