Az éjszakát valami más állapotban töltöttem. Kelek jó korán, hogy elkészüljek, mert a reggeli ceremónia kihagyhatatlan. Kávé, bambulás, reggeli, egy jó zuhany.Ugyan este már bepakoltam mindent, de azért egy utolsó ellenőrzés nem árt. Rékának is csörög az óra és innentől kezdve már közös az izgalom. Fél nyolckor indulás, hogy időben felérjünk a Keletibe és ne kelljen loholni.(kacsacomb berakva)
Szerencsére apa felvisz minket. Ölelés a kisebbik gyerekemnek, búcsú simi a kutyáknak aztán kezdődhet a nagy utazás.
Keleti...a szépség és a kosz különleges elegye. Gyerekkori emlékek törnek elő, és ezek nem pozitív tartalmúak, bár az utasellátós csokiroló felejthetetlen. Máig érzem a csodás ízét...
9-es vágány, Wien, Salzburg...húúú eddig csak a kislányomat kísértük ehhez a vonathoz. Utoljára középiskolás koromban ültem vonaton, de akkor nagyon sokat. Annyira várom, hogy újra átéljem!!!
Most már minden hiperszupermodern. Nyomd meg a karikát, hogy kinyíljon az ajtó... Van helyjegyünk, így azért biztonságban érzem magam. Ablak mellé! Hurrá! Egy ölelés apának és köszönet és ne izgulj és jelentkezem, írok, legyetek jók! (és bocsi...)
Amikor megérzed, hogy meglódul, elindul a vonat hálát adsz a feljebbvalónak!
Kb. két és fél óra...vagy több? Nem is tudom, de mindegy is. Valami nagy-nagy nyugalom uralkodik el rajtam és csacsogunk. Mindenfélét Rékával. Még sosem jártam Bécsben így vonattal. Na, nem mintha máshogy olyan sűrűn... Kicsit van is emiatt lelkiismeret furdalásom. Szeretek vonaton utazni, de ezt mondtam már. Ha vonaton utazol, teljesen magadba tudsz fordulni. Nézed, ahogy a fák elszaladnak melletted, a kémények füstje integet és a azt kattogják a sínek, hogy sza-bad-ság, sza-bad-ság, sza-bad-ság. Viszlát Magyarország! Ich begrüße Sie Österreich! (bocs, ha nem jó valami...fordítóprogramot használok...kicsit gáz tudom, de hát ez van)
A táj picit változik és én ámulok. Várom Bécset, várom, hogy találkozzak Attival és a macskuszokkal. Begördülünk, világos, modern, nemistudomeztvártame... Még jó, hogy itt van az én gyerekem, aki vigyáz rám. Közben az munkálkodik bennem, hogy jegyezz meg mindent jól, mert ha egyszer egyedül jössz a gyerekedhez ne légy bolygó hollandi.
No jó, most már csak metró és ott is vagyunk a Kagraner straße-n. Pici lakás, nagy szeretet...ez is izgi, hogy legalább egy kis időt együtt töltünk náluk. A cicák bizalmatlanul méregetnek. Borisz jön és szagolgat, Ebi mint egy macskaarisztokrata rám néz és azt mondja, hogy: lehet imádni! És én imádom! Mindannyiukat!
Terv szerint még lesz egy kis városnézés, így egy picit rápihenünk, aztán usgyi.
Stephansdom...azt mondják, ez mindenki számára kötelezően megnézendő... kíváncsi is vagyok rá, mint mindenre amit először látok. Tornyok, lépcsők, harangok, toronyőrszoba... no és a kilátás!!!
Szeretnék még jobban elmerülni, magamba szívni az illatokat és megérezni Bécset!
Köszönöm Istenem!
Egy kis utcai kóborlás, szembejövő történelem... mert nekünk van közös!
Kinyúvadás, pihenés, vacsi, beszélgetés és annak a tudata, hogy holnap még korábban kell kelni.
Köszönöm Drágáim! Holnap Prága!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése